Élet a Lélekben imacsoport Keresztútja
Keresztút – Élet a Lélekben imacsoport 10 éves Csicsóban (2026)
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
Bevezető ima
Mennyei Atyánk! Ahogyan Szent Fiad a Szentlélek erejében és jelenlétében indult el a Golgota felé, úgy lépünk most mi is erre az útra. Hálával telt szívvel állunk Előtted Egyházad családjáért, melynek tagjai lehetünk és benne az Élet a Lélekben imacsoport helyi csoportjának tízéves évfordulóján: köszönjük az együtt eltöltött imádságos órákat, a közösségben átélt kegyelmeket és a testvéri megtartó erőt, a közbenjárást közösségünkért. Kérünk, küldd el Szentlelkedet, hogy ez a keresztút ne csupán a múlt felidézése legyen, hanem élő, átformáló találkozás veled! Nyisd meg szívünket az örömhírre: arra a felfoghatatlan igazságra, hogy te végtelenül szeretsz minket, Jézusban megmentettél, és a Lélek által ma is velünk jársz. Ugyanaz a Lélek vezessen most minket, aki Jézust is megerősítette a szenvedés útján! Ámen.
Áll a gyilkos, nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.
- Állomás: Jézust halálra ítélik – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ.” (Jn 3,17)
Jézus csendben és szelíden fogadja az igazságtalan ítéletet. Nem vág vissza, nem védekezik, és nem lázad a gonoszság ellen, mert küldetése a tiszta szeretet. Isteni életének legfontosabb üzenete éppen ez: az Atya nem elítélni és megbüntetni akar bennünket, hanem kiemelni a bűn sötétségéből és megmenteni minket. Jézus a benne lakozó Szentlélek engedelmességében vállalja a keresztet, hogy mi életet kapjunk. Hányszor esünk abba a hibába, hogy Istent szigorú bírónak látjuk, és a saját hitéletünket is a bűntudat és a megfelelési vágy határozza meg! A megváltás örömhíre viszont arról beszél, hogy Isten előbb szeretett minket, mint ahogy bármit fel tudnánk mutatni.
Amikor a közösségben vagy a plébánián együtt vagyunk, engedjük-e, hogy ez az elfogadó szeretet formálja a kapcsolatainkat? Ma elhatározom, hogy leteszem a mások feletti ítélkezés fegyvereit, nem méricskélem a testvéreim hibáit, hanem Isten irgalmas szemeivel nézek magamra és mindenki másra.
Úr Jézus, köszönjük, hogy nem elítélni jöttél minket, hanem hogy megmentsd az életünket. Szentlélek Úristen, szabadíts meg minket a bűntudat bénító gúzsától és a mások feletti ítélkezéstől! Taníts meg minket az Atya irgalmas szívével tekinteni önmagunkra és egymásra! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttől.
- Állomás: Jézus vállára veszi a keresztet – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Az Úr Lelke van rajtam,azért kent fel engem,hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.” (Lk 4,18)
Jézus nem pusztán emberi erőfeszítésből, hanem a benne lakozó Szentlélek kenetével és erejével veszi vállára a nehéz fagerendát. A kereszt számára nem céltalan büntetés, hanem az elhívás, az engedelmesség és a megváltó küldetés eszköze. Amikor tíz évvel ezelőtt elindult az itteni Élet a Lélekben imacsoport, a Lélek titeket is felkent, hogy hordozzátok a mindennapok keresztjét, és a szavaitokkal, életetekkel hirdessétek az evangélium örömét a plébánián és a világban. A kereszt hordozása soha nem magányos küzdelem: Krisztus keresztjében ott van a feltámadás csírája is.
Sokszor fáradtnak érezzük magunkat a feladataink súlya alatt, de elfelejtjük, hogy a Lélek jelenléte átformálja a terheinket. Nem egyedül kell helytállnom. A Szentlélek erőt és bölcsességet ad ahhoz a szolgálathoz és életállapothoz, amire Isten elhívott. Ma tudatosan átadom neki a kényelmemet, félelmeimet, és új lendülettel vállalom a feladataimat, személyes és közösségi küldetésemet.
Szentlélek Úristen, tölts be minket újra a te megújító erőddel! Adj bátorságot, hogy ne fussunk el a nehézségek és a keresztjeink elől, hanem Jézus nyomában járva, tegyük azokat a szeretet és a szolgálat eszközévé! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Botlik, roskad szegény tested,
nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód, jaj, én voltam,
ki oly sokszor elbotoltam.
III. Állomás: Jézus először esik el a kereszt alatt – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„A Lélek az, aki segítségünkre siet gyengeségünkben.” (Róm 8,26)
A fizikai kimerültség és a kereszt súlya a földre sújtja Jézust. Az elbukás, a porba hullás a mi emberi mivoltunk mély tapasztalata. Hitéletünkben, imádságainkban, az imacsoport szolgálatában vagy a plébániai munkában minket is elérhet a lelki fáradtság, a kiégés, a megrekedtség érzése. Ilyenkor könnyen elfog a csüggedés, mintha elölről kellene kezdenünk mindent, vagy más közösség felé tekintsek?! De az evangélium lényege éppen az, hogy Isten nem a tökéletességünket keresi, hanem a szívünket. Amikor saját erőnk véget ér, ott kezdődik a Lélek munkája: ő az, aki a porból is képes felemelni.
Amikor gyengének, tehetetlennek vagy imádságban száraznak érzem magam, nem rejtem el a gyengeségemet, és nem futok el Isten elől. Ehelyett alázattal átadom a tehetetlenségemet a Szentléleknek, aki akkor is imádkozik és munkálkodik bennem, amikor nekem nincsenek szavaim.
Úr Jézus, kérünk, emelj fel minket a bukásainkból, a lelki fásultságból és a fáradtságból! Szentlélek Úristen, légy a mi Pártfogónk és felemelő erőnk a nehéz napokon, hogy mindig újra megélhessük a te megújító jelenlétedet! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Ó, jaj, látod jönni szembe
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
- Állomás: Jézus édesanyjával találkozik – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (Lk 1,35)
Jézus és Mária tekintete találkozik a fájdalom útján. Szavak nélkül, a szemek néma párbeszédéből is tökéletesen megértik egymást, hiszen mindkettejük életét ugyanaz a Szentlélek vezeti az angyali üdvözletben kimondott igentől egészen a kereszt tövéig. Mária nemcsak Jézus édesanyja, hanem az Egyház és a hívő közösségek édesanyja is, aki jelen van ott, ahol a Lélek munkálkodik. Ez a találkozás rávilágít arra, hogy Isten nem magányos harcosoknak teremtett minket, hanem családdá, közösséggé formál bennünket.
Vajon keresem-e a Lélekben való mély, szavak nélküli megértést és egységet a testvéreimmel? Tudok-e úgy jelen lenni a plébániai közösségben, az imacsoportban, mint Mária: csöndben, megtartó szeretettel, imádkozó szívvel? Ma tudatosan Mária anyai oltalmába ajánlom az imacsoportot és a teljes egyházközséget.
Szentlélekkel teli Mária, Boldogasszonyunk! Taníts meg minket Jézusra tekinteni a megpróbáltatások idején, és őrizd meg az imacsoport, a plébánia és a családjaink egységét a te oltalmazó, anyai szeretetedben! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Cirenébül,
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek
- Állomás: Cirenei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Hordozzátok egymás terhét, így teljesítitek Krisztus törvényét.” (Gal 6,2)
Cirenei Simon eredetileg kényszerből, gyanakodva indult el, de a Krisztussal való személyes találkozás és a közös teherhordás megváltoztatta az életét. A Lélek által mozgatott közösségi élet lényege pontosan ez a gyakorlati testvériség: nem hagyjuk egymást egyedül a terhek alatt. Az imacsoport tízéves története a látható és láthatatlan segítségnyújtás hosszú sora – egymás hordozása imádságban, lelki támaszban és a hétköznapi cselekedetekben. Amikor a plébánia tagjai és az imacsoport együtt szolgálnak, Krisztus válláról emelik le a terhet – közösen hordozzuk egymás terhét Vele.
Isten ma sem egyedül akarja megváltani a világot, hanem bevon minket. Észreveszem-e a mellettem lévő testvér elnehezedett lépteit? Ma megkeresek valakit a környezetemben, és megkérdezem tőle: „Miben segíthetek neked, miben hordozhatlak imádságban?”
Úr Jézus, köszönjük a testvéreket és a közösséget, akiket mellénk adtál ezen az úton! Szentlélek Úristen, formálj minket egymás terhét hordozó, egymást gyakorlati és imádságos szeretettel segítő, igazi közösséggé! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Jámbor asszony siet hozzád,
kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
mennyi könnyet törültem fel?
- Állomás: Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket.” (2Kor 1,21-22)
Veronika bátorsága a tiszta, emberi szeretetből fakad. Nem törődik a katonák fenyegetésével, sem a tömeg kiabálásával, hanem odalép a szenvedőhöz, hogy letörölje arcáról a vért és a verejtéket. Tette nyomán Jézus arcának lenyomata a kendőn marad. A Szentlélek által kapott ajándékaink és karizmáink – az irgalmasság, a vigasztalás, a gyógyító ima vagy a meghallgatás ajándéka – pontosan erre valók: hogy megenyhítsék mások fájdalmát, és láthatóvá tegyék Krisztus arcát ebben a testvér számára.
Amikor merünk szeretettel odalépni a megsebzett emberekhez, maga Jézus hagyja ott képmását az életünkben. Ma elhatározom, hogy nem lépek át mások fájdalmán, hanem bátorsággal nyújtok vigasztalást és figyelmet azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá.
Úr Jézus, vésd be a te szent arcodat a mi szívünkbe! Szentlélek Úristen, használd a bennünk lévő ajándékokat arra, hogy gyógyulást, enyhülést és vigasztalást vigyünk a szomorú és megpróbáltatott emberek életébe! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Földre roskadsz másodízben,
értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam,
bűneimbe visszahulltam!
VII. Állomás: Jézus másodszor esik el a kereszt alatt – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Mert nem a félelem lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét.” (2Tim 1,7)
Jézus újra a földre kerül. A teher túl nehéznek tűnik, a testi-lelki erő végletesen elfogyott. Hányszor érezzük úgy a hitünk útján vagy a közösségi szolgálatban, hogy hiába próbálkoztunk, újra ugyanabba a hibába estünk, vagy a körülmények visszahúztak minket! A kísértő ilyenkor azt suttogja: „Add fel, nem neked való ez az út.” De Isten Lelke nem a félelem és a feladás lelke, hanem a feltámadás és az újrakezdés ereje. Az imacsoport évtizedes múltja is arról tanúskodik, hogy Isten kegyelme mindig nagyobb a mi emberi korlátainknál.
A kudarc nem a végállomás, hanem a kegyelemre való ráhagyatkozás iskolája. Ha úgy érzem, elbizonytalanodtam vagy elakadtam, elutasítom a csüggedést, és a Szentlélek erejében bízva döntök a felállás és a folytatás mellett.
Szentlélek Úristen, te vagy az Újjáteremtő! Valahányszor elbukunk, megingunk vagy meglankad a lelkesedésünk, önts belénk új reményt, szent elhatározást és kiolthatatlan tüzet az újrakezdéshez! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
Magatokat sirassátok!
VIII. Állomás: Jézus szól a síró asszonyokhoz – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„A Lélek gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önfegyelem.” (Gal 5,22-23)
Jézus határozottan figyelmezteti az út szélén síró asszonyokat: ne az ő sorsát sirassák felületes érzelmekkel, hanem térjenek meg, és változtassák meg saját életüket. A Lélekben való megújulás nem csupán szép élményeket vagy érzelmes imaórákat jelent, hanem gyökeres, mindennapi megtérést. Az Istenből fakadó élet igazi mércéje nem a látványos dolgokban van, hanem a Lélek csendes gyümölcseiben: a türelemben, a békességben és a szelídségben, amelyeket a hétköznapok küzdelmeiben terem meg az ember.
Megvizsgálom most a saját életemet és emberi kapcsolataimat. Mennyire jellemzi a mindennapjaimat a türelem, a megbocsátás és a kedvesség a családomban, a munkahelyemen és a közösségben? Ma megkérem a Szentlelket, hogy tisztítsa meg az indítékaimat.
Úr Jézus, szabadíts meg minket a felületes vallásosságtól és a megszokásból végzett imádságoktól! Szentlélek Úristen, alakítsd át a szívünket, és teremjed bennünk a te élő, maradandó, megújító gyümölcseidet! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
A keresztnek szörnyű terhe
harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
hogy a bűnből talpra keljek.
- Állomás: Jézus harmadszor esik el a kereszt alatt – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak és nem fáradnak el, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.” (Iz 40,31)
Ez a legmélyebb pont, közvetlenül a cél előtt. Jézus emberileg teljesen tönkrement, teste elgyengült, de a lelke töretlenül bízik az Atya szeretetében és tervében. A közösség életében, az egyházközség szolgálatában is jönnek mély hullámvölgyek, amikor úgy tűnik, hiábavaló volt a sok ima, a fáradozás és a munka. De Isten Szentlelke a legreménytelenebb helyzetekben, a végső kimerültség közepette is képes új, feltámadt életet fakasztani.
Amikor emberileg minden zátonyra futni látszik, akkor van a legnagyobb szükségünk a bizalomra. Nem a látható körülményekre nézek, hanem hittel kimondom: „Jézusom, én bízom benned, a te Lelked győzelemre viszi az életemet és a közösségünket!”
Úr Jézus, te a legmélyebb kimerültségben is teljesítetted az Atya akaratát. Szentlélek Úristen, légy a mi rendíthetetlen kősziklánk és menedékünk, amikor a saját emberi erőnk teljesen elfogy! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
- Állomás: Jézust megfosztják ruháitól – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Mert mindannyian, akik megkeresztelkedtetek Krisztusban, Krisztust öltöttétek magatokra.” (Gal 3,27)
Jézust levetkőztetik, gúny tárgyává teszik, megfosztják emberi méltóságának utolsó külső jeleitől is. Ő azonban a meztelenségben is megőrzi isteni szentségét és fiúi méltóságát. A keresztségben mi is Krisztust öltöttük magunkra, megkaptuk az Isten gyermekeinek szabadságát és a Lélek pecsétjét. A világ, a bűn vagy a saját félelmeink sokszor megpróbálnak meztelenné, szégyenkezővé és értéktelenné tenni minket. De a Szentlélek újra és újra emlékeztet arra, kik vagyunk valójában: Isten szeretett fiai és leányai – gyermekei.
Készen állok-e letenni a büszkeség, a szerepvállalások és a maszkok hamis ruháit Isten előtt? Ma elhatározom, hogy alázatos és őszinte leszek az imádságban, nem takargatom a sebzettségemet, hanem engedem, hogy a Lélek öltöztessen fel engem Krisztus szeretetébe.
Mennyei Atyánk, köszönjük, hogy a keresztségben és a bérmálásban felruháztál minket a te szentségeddel. Szentlélek, segíts megőrizni gyermeki méltóságunkat, és taníts meg minket őszintén, maszkok nélkül élni előtted és a testvéreink előtt! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
- Állomás: Jézust a keresztre szegezik – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Krisztussal együtt engem is keresztre szegeztek. Élek ugyan, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.” (Gal 2,19-20)
A hegyes vasak mozdulatlanságra kárhoztatják Jézus testét, de a szeretetét és a megváltó akaratát senki sem tudja megkötözni. A megfeszített Krisztus a Megváltás csúcsa: Isten nem elméletben szeret minket, hanem a legvégsőkig: odaadja önmagát értünk. Amikor átadjuk az életünket a Szentlélek irányításának, valójában engedjük, hogy a saját önző akaratunk a keresztre kerüljön, s ezáltal Krisztus maga élhessen, szerethessen és munkálkodhasson bennünk a mindennapokban.
Van-e még olyan területe az életemnek – egy ragaszkodás, egy bűn, egy elengedhetetlen elképzelés –, amit még nem adtam át teljesen Istennek? Ma döntést hozok, és felajánlom Jézusnak ezeket a területeket is, hogy az ő élete növekedhessen bennem.
Úr Jézus, köszönjük, hogy a kereszten kiterjesztetted karjaidat, hogy átöleld az egész világot és feláldozd magad értünk. Szentlélek Úristen, végezd el bennünk az önátadás csodáját, hogy életünk Krisztus élő tanúságtételévé váljon! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?
XII. Állomás: Jézus meghal a kereszten – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám, a te kezedbe ajánlom lelkemet!« E szavakkal kilehelte lelkét.” (Lk 23,46)
A beteljesedés szent pillanata ez. Jézus visszaadja lelkét az Atyának, s halálának pillanatában a templom kárpitja kettéhasad: a Menny kapuja megnyílik, és a kegyelem forrása kiárad az egész világra. A Lélekben megújult élet nem más, mint ebből a megnyitott forrásból való szüntelen ivás. Jézus nem azért halt meg, hogy egy vallási rendszert hagyjon ránk, hanem hogy személyes, élő kapcsolatunk legyen az Atyával. Meghalt, hogy mi élhessünk, s a Lélek által az ő feltámadt élete lüktethessen bennünk.
Megállok most egy pillanatra a kereszt alatt. Nem sietek tovább, hanem szívből, személyes döntéssel újra elfogadom Jézust életem egyetlen Megváltójának, Urának és Királyának.
(Itt tartsunk egy rövid, csendes szünetet és hajtsunk fejet!)
Úr Jézus Krisztus, imádunk téged és áldunk téged, mert TE szent kereszted által megváltottad a világot! Szentlélek Úristen, köszönjük a megváltás örömhírét, az Atya nyitott szívét és az örök élet elvehetetlen ígéretét! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
tiszta szívem templomában.
XIII. Állomás: Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, a békesség és a békességszerzés…” (Mt 5,9 / Gal 5,22)
A vihar elült, a Golgota zajai elcsendesedtek. Mária a karjaiban tartja halott Fia testét. Ez a csendes, fájdalmas, mégis mély békességgel teli jelenlét a gyógyulás és a remény kezdete. Az imacsoport szolgálatában és a plébánia életében is sokszor erre van a legnagyobb szükség: csöndben jelen lenni a fájdalmaknál, meghallgatni a megsebzett, gyászoló vagy csalódott embereket, és imádságos jelenléttel hordozni a sebeiket. A Lélek jelenléte a legmélyebb gyászban is képes elhozni a mennyei békességet.
Tudok-e csendben, értő figyelmmel ráhangolódni a körülöttem élőkre? Megtanulok jelen lenni azok számára, akik szenvednek, nem kioktató szavakkal, hanem a Lélekből fakadó, gyógyító és jelenlévő szeretettel.
Szenvedő Édesanya, Fájdalmas Szűzanya, köszönjük a te szelíd és erőt adó példádat! Szentlélek Úristen, te vagy a legfőbb Vigasztaló: tedd szívünket a te jelenléted hajlékává, hogy békességet és enyhülést vihessünk a megsebzett emberek közé! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra
halált, pokolt letiporja.
XIV. Állomás: Jézus testét sírba helyezik – Imádunk téged, Krisztus, és áldunk Téged!
„Ha pedig annak a Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, ő feléleszti halandó testeteket is a bennetek lakó Lélek által.” (Róm 8,11)
A sír kövét a helyére hengerítik. Kívül sötétség és csend van, de a föld mélyén már készülődik a csoda. A mag, amely a földbe hullik, nem marad egyedül: életre kél. A sír nem a történet vége, hanem a feltámadás előszobája. Az imacsoport tízéves jubileuma és a plébániai közösség együtt ünneplése arról tanúskodik, hogy a Lélek nem a múlt emléke, hanem ma is élő, cselekvő valóság! Ugyanaz a Lélek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ma is képes megújítani a hitéletünket, felgyújtani, lángra lobbantani a szívünket és élővé tenni az Egyházat.
Nem a sötétségre, a nehézségekre vagy a világ hanyatlására szegezem a tekintetemet, hanem a feltámadás elpusztíthatatlan reményére. Örömmel és büszkén vállalom a hitemet a mindennapjaimban.
Úr Jézus Krisztus, te legyőzted a halált és a sötétséget! Szentlélek Úristen, dicsőítünk téged a feltámadás átformáló erejéért! Töltsd be imacsoportunkat, plébániánkat és egész életünket a te feltámadt, elpusztíthatatlan életeddel és örömöddel! Ámen.
Szent Isten, szent, erős Isten, szent, halhatatlan Isten!
Irgalmazz nekünk és az egész világnak!
Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom-bánom minden vétkem
légy az enyém egykor égben.
Befejező ima és áldás
Mennyei Atyánk! Köszönjük ezt a szent utat, amelyen együtt járhattunk Szent Fiaddal a Lélek erejében. Hálát adunk az Élet a Lélekben imacsoport tíz esztendejéért, az imádságokért, a kegyelmekért, a megtérésekért és az alakuló testvéri kapcsolatokért. Áldd meg a helyi egyházközséget, a lelkipásztorokat és minden jelenlévő testvért! Add, hogy ez a jubileum ne a megérkezést, hanem egy új, Lélekkel teli kezdetet jelentsen mindannyiunk számára. Tedd életünket az evangélium élő tanúságtételévé, hogy általunk sokan megismerhessék a te feltétel nélküli szeretetedet! Ámen.
