pásztorjáték 2025
A HAVAS LÉLEGZETE
Főbb szereplők
- Öreg Pásztor – keret- és vezéralak, a csend és felismerés hangja
- Ifjú Pásztor – kérdező, kereső
- Második Pásztor – bizonytalan, gondolkodó
- Harmadik Pásztor – lemondásra kész, belső átalakuló
- Negyedik Pásztor – (az elején jelenik meg) a nyugtalan bátorság hangja
(összesen: 4 pásztor + az Öreg Pásztor) - Mária – méltóság, elfogadás, kulcsmondatok hordozója
- József – felelősség, kitartás, csendes erő
- A Gyermek – jelen van, de nem beszél (középpont)
- Angyalok – hírhozó, iránymutató, nem domináns jelenléttel
További szereplők / epizodikus hangok
- Egyszerű ember – az istálló felajánlója
- Első hang – sürgetés (első ajtó)
- Második hang – közöny (második ajtó)
- Harmadik hang – félelem (harmadik ajtó)
Napkeleti bölcsek / királyok
- Gáspár – hatalomról lemondó
- Menyhért – tudásról lemondó
- Boldizsár – félelemről lemondó
Záró megszólaló (opcionális)
- Gyermek (narrátor) – az utolsó kérdés hangja
Kórus jelleggel:
- Mindenki – közös áldás a végén (nem hierarchikus, egy szinten állnak)
(Furulya halkan: Az Úristen Ádám atyánknak… Félhomály. Egy Öreg Pásztor lép elő.)
Az Úristen Ádám atyánknak,
kegyes vigasztalásnak:
megígérte jövetelét
a Messiásnak.
Ám arról is megemlékezünk,
bízó szívvel készülünk:
eljön újra világ végén,
s megítéltetünk.
Kérjük azért mindnyájunk Urát,
lelkünk kegyes bíráját,
állítsa majd jobbja felől
hívei nyáját.
Öreg Pásztor:
Halljátok-e… ahogy a havas lélegzik?
Nem szól, csak van.
Mint az ember, mikor vár…
A várakozás nem üres.
Az telik meg először. (Szünet.)
Ma éjjel valami készül.
Nem csattanással.
Nem harsonával.
Hanem úgy,
ahogy az igaz dolgok szoktak.
- JELENET – A PÁSZTOROK KÖZÖTT (4 pásztor. Tűz körül. Székely beszédritmus.)
Ifjú Pásztor:
Öreg, te sok telet megértél.
Volt már ilyen éjszaka?
Második Pásztor:
A csillag…
mintha nem menne tovább.
Harmadik Pásztor:
Megállt.
Az Ég nem szokott megállni ok nélkül.
Negyedik Pásztor:
Én nem félek.
De nem is vagyok nyugodt.
Öreg Pásztor:
Az a jó.
Aki túl nyugodt, az nem figyel.
- JELENET – AZ ANGYAL SZAVA (Az angyal nem „száll le”, hanem mintha a fényből válna ki. Mennyből az angyal)
Mennyből az angyal eljött hozzátok, pásztorok, pásztorok!
Hogy Betlehembe sietve menvén lássátok, lássátok.
Angyal:
Ne féljetek.
A félelem nem kell ma éjjel.
Ifjú Pásztor:
Nem is félünk.
Csak nem tudjuk,
hová tegyük ezt a csendet.
Angyal:
Tegyétek oda,
ahová a szíveteket.
Ma megszületett az,
aki nem nagyobbnak jött,
hanem kisebbnek.
Második Pásztor:
Miért pont ide?
Miért nem palotába?
Angyal:
Mert a paloták zárva vannak.
A szívek nem.
III. JELENET – AZ ÚT BETLEHEMBE (Pásztorok lassan indulnak. Menet közben beszélnek.)
Pásztorok, pásztorok örvendezve
sietnek Jézushoz Betlehembe.
köszöntést mondanak a kisdednek,
ki váltságot hozott az embernek.
Üdvöz légy, kis Jézus, reménységünk,
aki a váltságot hoztad nékünk.
Meghoztad az igaz hit világát,
megnyitod Szentatyád mennyországát.
Harmadik Pásztor:
Mit viszünk neki?
Öreg Pásztor:
Amitől nehéz a kezünk.
És amitől könnyű a lelkünk.
Ifjú Pásztor:
Én csak egy darab kenyeret tudok.
Öreg Pásztor:
Az elég lesz.
Ha nem magadnak tartod meg.
JÓZSEF ÉS MÁRIA AZ ÚTON (József Máriát támogatja. Mária fáradt, de méltóságteljes.)
Mária (halkan):
József… nem a fájdalom nehéz.
Hanem az, hogy nincs hová megérkezni.
József:
Lesz. Meg kell lennie.
(Megállnak. József „kopog”.)
ELSŐ AJTÓ – A SÜRGETÉS
József:
Békesség e háznak.
Egyetlen éjszakára kérünk menedéket.
Az asszony mindjárt szül.
Hang (sietve, elutasítóan):
Most nem lehet!
Tele vagyunk!
Máskor talán!
(A „hang” elfordul.)
Mária (lehajtott fejjel):
Nem baj.
Menjünk tovább.
MÁSODIK AJTÓ – A KÖZÖNY
József (erősebben):
Könyörgök…
nem sokat kérünk.
Csak egy sarkot.
Második hang (fáradt, közömbös):
Mindenki kér.
Nem tehetünk kivételt.
(Csend.)
Mária:
Mintha láthatatlanok volnánk.
HARMADIK AJTÓ – A FÉLELEM
József:
Isten nevében kérlek benneteket!
Harmadik hang (óvatosan):
Nem akarunk bajt.
Idegenek vagytok.
Menjetek tovább.
(Az „ajtó” végleg bezár.)
MÁRIA MONOLÓGJA (Mária megáll. Nem sír. Ez fontos.)
Mária:
Most már értem.
Nem csak minket nem fogadnak be.
Azt,
aki most érkezik,
Őt sem.
(Kis szünet.)
És mégis…
meg kell születnie.
Mert a szeretet
nem kér engedélyt.
JÓZSEF MONOLÓGJA (József előrelép. Hangja visszafogott, de kemény.)
József:
Férfi vagyok.
Az volna a dolgom,
hogy ajtót nyissak.
De ma…
csak azt tanulom,
hogyan maradjak állva
ajtók nélkül.
(Máriára néz.)
Nem ígérek kényelmet.
Nem ígérek meleget.
Csak azt,
hogy nem hagylak magadra.
AZ ISTÁLLÓ FELÉ (Egy egyszerű ember lép elő — nem „jótevő”, hanem halk.)
Egyszerű ember:
Nem sok, amit adhatok.
Csak egy hely,
ahol az állatok vannak.
József (mély meghajlással):
Aki ajtót nyit a kicsinek,
az az Égnek nyit ajtót.
LEZÁRÁS
Mária (az istálló felé indulva):
Ha az emberek ajtaja zárva,
Istené nyitva marad.
(Fény lassan átvált a jászol fényére.)
„A TALÁLKOZÁS”
(Pásztorok – Mária – József – a Gyermek)
Színpadi kép – Halvány fény.
Mária a jászol mellett ül, József kissé hátrébb áll.
A pásztorok nem rohannak be, hanem megállnak a küszöbnél.
Ez nagyon fontos.
BELÉPÉS – MEGÁLLÁS
Öreg Pásztor (suttogva):
Itt van.
(Senki nem mozdul.)
Ifjú Pásztor:
Nem úgy néz ki,
mint amire számítottam.
Második Pásztor:
Talán…
mi vagyunk rossz helyen?
Öreg Pásztor:
Nem.
Ha rossz helyen volnánk,
nem lenne ilyen csend.
(Hosszú szünet.)
AZ ELSŐ SZÓ – JÓZSEF (József nem hívja őket közelebb azonnal.)
József:
Békesség nektek.
Ha fáradtak vagytok,
megállhattok itt.
Harmadik Pásztor:
Nem a lábunk fáradt el…
hanem a szívünk.
József (bólogat):
Akkor jó helyen vagytok.
A PÁSZTOROK BIZONYTALANSÁGA
Ifjú Pásztor:
Azt mondták…
királyt találunk.
Öreg Pásztor:
És mi egy gyermeket látunk.
Második Pásztor:
Ha Ő a király,
akkor minden más,
amit eddig gondoltunk,
kérdésessé válik.
Mária (először szólal meg):
A kérdés nem baj.
A bezárt szív az.
KÖZELEDÉS – LÉPÉSRŐL LÉPÉSRE (Egy pásztor lassan leteszi a botját.)
Harmadik Pásztor:
Ez volt mindenem.
Ha kell…
itt hagyom.
Öreg Pásztor:
Nem kell itt hagynod.
Csak ne kapaszkodj belé.
(Másik pásztor előrelép.)
Ifjú Pásztor:
Hoztam kenyeret.
Nem friss.
De tiszta.
Mária (finoman):
A tiszta elég.
(Leteszi.)
A GYERMEK KÖZELSÉGE (Mária felemeli kissé a gyermeket – nem mutogatja.)
Második Pásztor:
Nem szól.
Mária:
De figyel.
Öreg Pásztor (letérdel, de lassan):
Nem értem,
mit tettünk,
hogy minket hívtak ide először.
Mária:
Talán mert tudjátok,
milyen kint lenni.
(Csend.)
A PÁSZTOROK VALLLOMÁSA
Harmadik Pásztor:
Mi kint élünk.
Hidegben.
Sokszor szótlanul.
Ifjú Pásztor:
Nem szokták kérdezni,
mit gondolunk.
Öreg Pásztor:
De ma éjjel…
valaki mégis ránk gondolt.
JÓZSEF SZAVA
József:
Aki ma ide belép,
nem vendég.
Hanem tanú.
LEZÁRÁS – A MEGVÁLTOZÁS (Pásztorok lassan térdelnek, de nem egyszerre.)
Öreg Pásztor:
Nem ígérünk sokat.
Csak azt,
hogy nem felejtjük el ezt az éjszakát.
Ifjú Pásztor:
És ha elmondjuk…
nem cifrázzuk.
Mária:
A legegyszerűbb szó
ér el a legtovább.
CSEND (30–40 másodperc néma jelenlét. Ez a jelenet lelke.)
ZÁRÓMONDAT
Öreg Pásztor (felállva, kifelé nézve):
Most már tudom.
Nem mi találtuk meg Őt.
Hanem Ő talált meg minket.
(Lassú sötét)
Ébredj, ember, mély álmodból,
Megszabadulsz rabságodból,
Közelít már üdvösséged,
Eltörlik már minden vétked.
Fiad Jézus néven hívod.
Ő váltja meg a világot,
Melyet oly rég tart a sátán
Fogságban a bűnnek láncán.
AKIK LETETTÉK A KORONÁT” (Napkeleti bölcsek / királyok jelenete)
Színpadi kép
Távolabbról érkeznek.
Köpenyük poros, koronájuk nem a fejükön, hanem kézben.
Ez fontos jel.
ÉRKEZÉS – A FÁRADTSÁG
Gáspár:
Messze van az út vége attól,
ahonnan indultunk.
Menyhért:
A csillag vezetett,
de nem magyarázott.
Boldizsár:
Sok mindent értünk a világból.
De ezt…
nem.
(Megállnak.)
A KÉTSÉG
Menyhért:
Királyt kerestünk.
És egy istállóhoz értünk.
Gáspár:
Lehet, hogy tévedtünk?
Boldizsár:
A csillag nem téved.
Mi szoktunk.
(Csend)
A KORONA KÉRDÉSE
Gáspár (koronájára néz):
Ezt hordtam,
hogy különb legyek.
Menyhért:
Én azért,
hogy engedelmeskedjenek.
Boldizsár:
Én azért,
hogy ne kelljen félni.
(Szünet)
Boldizsár:
De itt…
egyikre sincs szükség.
BELÉPÉS ELŐTT (Megállnak a küszöbnél, mint a pásztorok.)
Menyhért:
Ha belépünk,
nem maradhat rajtunk mindaz,
amit eddig magunkkal hoztunk.
Gáspár:
Akkor tegyük le.
(Leteszik a koronákat a földre.)
A TALÁLKOZÁS (Belépnek. Mária ül, József áll.)
Gáspár (meghajol):
Nem uralkodni jöttünk.
Hanem tanulni.
Mária:
Aki tanulni jön,
az már közel van.
Menyhért:
A tudásunk messzire vitt.
De idáig
csak az alázat hozott el.
AZ AJÁNDÉKOK MÉLYEBBEN
Boldizsár (mirhával):
Ezt azért hoztam,
mert tudom,
hogy aki igazán szeret,
az szenved is.
Menyhért (tömjénnel):
Ezt azért,
mert amit itt látunk,
több, mint emberi.
Gáspár (arannyal):
És ezt…
hogy emlékezzünk:
nem minden király ül trónon.
MÁRIA VÁLASZA
Mária:
Az ajándékaitokat
nem a gyermeknek adjátok.
Hanem a világnak,
amelybe visszatértek.
JÓZSEF MONDATA
József:
Aki itt letette a koronáját,
nem vesztett semmit.
Csak a terhet.
A KIRÁLYOK ÁTVÁLTOZÁSA
Gáspár:
Úgy jöttünk,
mint akik tudják az utat.
Menyhért:
Úgy megyünk el,
mint akik kérdezni fognak.
Boldizsár:
És ez több,
mint amit hoztunk.
ZÁRÁS – A CSILLAG UTÁN (Felnéznek.)
Menyhért:
A csillag még ott van.
Boldizsár:
De már bennünk világít.
A kis Jézus megszületett örvendjünk
Elküldötte ő szent fiát Istenünk
Betlehemben fekszik rongyos jászolban
Azért van oly fényesség a városban
Eleibe térdepelünk mindnyájan
Örvendezve énekelünk vígságban
Dicséretet mondunk édesanyjának
Ajándékot adunk a kis Jézusnak
ZÁRÓJELENET – „AMIT MAGUNKKAL VISZÜNK” Színpadi kép
A jászol fénye halványabb, nem erősödik.
Pásztorok és királyok egy szinten állnak – nincs hierarchia.
Az angyal nem középen, hanem kicsit hátrébb.
A CSEND ELŐSZÖR (30–40 másodperc teljes csend. Senki nem mozdul.)
AZ ELSŐ SZÓ – AZ ÖREG PÁSZTOR
Öreg Pásztor:
Láttunk már sok mindent.
Születést.
Halált.
Hazatérést…
De ilyen csendet még nem.
A KIRÁLYOK VÁLASZA
Gáspár:
A csendben nincs rang.
Menyhért:
Nincs tudás.
Boldizsár:
Csak igazság.
MÁRIA MONDATA (KULCSMONDAT)
Mária:
Aki innen elmegy,
nem visz magával semmit,
amit ne lehetne elveszíteni.
Csak azt,
amit továbbad.
JÓZSEF SZAVA
József:
A világ nem lett más
egy éjszaka alatt.
De ma éjjel
kapott egy esélyt.
AZ ANGYAL – UTOLSÓ SZÓ JELLEG NÉLKÜL
Angyal:
Ne keressétek Őt
csak itt.
Keressétek ott,
ahol ajtók csukódnak,
és mégis nyitva marad egy szív.
A KÖZÖS ÁLDÁS – NEM SZAVALVA
(Mindenki egyszerre, lassan.)
Mindenki:
Adja az Isten,
hogy amikor elfordulunk,
ne fordítsunk hátat.
Hogy amikor elindulunk,
ne hagyjuk el egymást.
Hogy amikor ajtót zárunk,
maradjon bennünk egy rés,
ahol a fény átjön.
AZ UTOLSÓ KÉP (Az Öreg Pásztor kilép egy lépést.)
Öreg Pásztor:
A csillag nem azért állt meg,
hogy csodáljuk.
Hanem hogy megtanuljunk
megállni.
(Egy pásztor meggyújt egy gyertyát, majd sorban mindenki.)
UTOLSÓ MONDAT – NEM HANGOSAN (Gyerek mondja, ha van.)
Gyermek(ek):
Ha Őt nem fogadták be,
akkor mi…
befogadjuk-e?
(Fény lassan kihuny. Teljes csend. Majd a záró dal.)
Dicsőség mennyben az Istennek!
Dicsőség mennyben az Istennek!
Az angyali seregek
vígan így énekelnek:
Dicsőség, dicsőség Istennek!
Békesség földön az embernek!
Békesség földön az embernek,
kit az igaz szeretet
a kis Jézushoz vezet.
Békesség, békesség embernek!
