Gyónás

Gyónási lehetőség: Szentmiséink előtt fél órával gyóntatás.

Nem mindenki szent, aki szentségekhez járul, de a szentek valamennyien gyakran éltek a szentségekkel. Elsősorban gyakori szentáldozásra és gyónásra van szükségünk, hogy az Úr bennünk is véghez vihesse, amit szentjeiben tett e szentségek által.
Ne add fel a küzdelmet az életszentség utáni buzgó törekvésben, akkor se, ha gyónásról gyónásra hasonló hibákat fedezel fel magadban, akkor se, ha különlegesen erős kísértéseid támadnak, mert Rád is igaz, amit Szent Ferenc atyánk mondott:

„Egy alkalommal egy kísértést szenvedő testvér egyedül ült a szenttel, és így szólt hozzá: Imádkozzál érettem, jó atyám, mert meg vagyok róla győződve, hogy mihelyt kegyes leszel értem imádkozni, abban a pillanatban megszabadulok kísértéseimtől. Mert erőmön felül gyötörtetem, és tudom, hogy ez nem titok előtted.

Szent Ferenc erre így felelt: Hidd el, fiam, éppen ezért tartalak Isten szolgájának, és minél nagyobb kísértéseket állsz ki, annál kedvesebb vagy szívemnek. Majd hozzáfűzte: Az igazat megvallva, senkinek sem volna szabad mindaddig Isten szolgájának vallania magát, ameddig csak át nem esett a kísértéseken és megpróbáltatásokon. Mert minden legyőzött kísértés bizonyos értelemben gyűrűnek mondható, mellyel az Úr eljegyzi az ő szolgájának lelkét. Sokan vannak, akik az évek hosszú során át szerzett érdemeikkel dicsekszenek, és annak örülnek, hogy ezen idő alatt semmiféle kísértésük nem volt. De tudják meg az ilyenek, hogy Isten csupán lelki gyöngeségükért kímélte őket, mert ellenkező esetben a félelem már a harc megindulása előtt földre teperte volna őket. Mert nem lehet kemény harcról szó ott, ahol előbb meg nem edződött a lelkierő.” (2Cel 118)