Miért gyónjunk?
A bűnbánat szentsége gyógyít
Visszatérés a boldogság útjára – „Én vagyok az Út…” (Jn 14,6)
Ha szeretünk valakit vagy valamit, azt akarjuk, hogy mindig a közelünkben legyen, és így örüljünk jelenlétének. Vágyunk rá, hogy jobban megismerjük, és szívesen megismertetjük másokkal. Ha tudjuk, hogy megtámadták, meg akarjuk védeni, ha pedig megbántották, mi is szenvedünk.
Csak azt szoktuk szeretni, ami értékes számunkra. Az értékes dolgok gyarapíthatják életünk minőségét, jobb helyzetbe kerülünk általuk, értünk vannak. Elveszteni azt, ami értékkel bír, annyit jelent, életünk minősége csökken, vagyis rosszabb helyzetbe kerülünk.
Isten parancsai a legfontosabb értékeket hangsúlyozzák, amelyek nélkül az ember elrontja az életét, letér a boldogság útjáról. Isten parancsai utat jelentenek számunkra, amelyen Isten ezt mondja nekünk: Ember, fontos vagy, értékes vagy: ne veszítsd el önmagad!. Az Út vezet téged, de a lépéseket neked kell megtenned!
Akarjunk Vele találkozni, és higgyük el, hogy Ő valóban szeret, és meg akar bocsátani nekünk, Ő valóban otthagyja a kilencvenkilencet, és elmegy megkeresni az elveszett bárányt. Ezeket tudatosítva a gyónás nemcsak a bűnbánat szentsége lesz számunkra, hanem a gyógyulás szentsége is.
Leleplezni az önzés csalóka ígéreteit és igaz emberré válni – „Én vagyok … az Igazság…”
Megsérteni a parancsokat nem csupán szabályáthágás, hanem annyit jelent, hogy kevésbé leszünk emberek, kevésbé leszünk boldogok. Növekedni az értékekben, megvédeni és előmozdítani azokat azt jelenti: egyre többé válunk, „Isten képmására” alakulunk, végül is megszületik bennünk az igazi ember.
Isten tudja, hogy akkor vagyunk boldogok, ha szeretve érezzük magunkat, és ha megvalósítjuk magunkat, amennyiben szeretünk. Tudja azt is, hogy a szeretet hiánya szenvedést, frusztrációt, bizonytalanságot okoz számunkra. Ezért mondja: „Szeress! Szeresd Istent, mert ő előbb szeretett téged, szeresd testvéredet, mert tudod, hogyan szeret téged Isten.” Isten a szeretet.
Megtanulni úgy szeretni, ahogy Isten szeret, nem könnyű, és nem is spontán folyamat. Hosszú és igen fáradságos küzdelemről van szó, amely során elbukhatunk, megfáradhatunk, elveszíthetjük célunkat, bátorságunkat. Isten tudja ezt, és ezért nem szigorú bíróként, hanem szerető apaként vagy gondoskodó anyaként jön elénk; ő nyújtja kezét felénk, mert magánál akar tudni minket… mint gyermekeit.
Tetteidből mérgező vagy tápláló gyümölcsök fakadnak? – „Én vagyok … az Élet”
Isten nem botránkozik meg miattunk és tetteid miatt; nem ítél el, és nem jön indulatba bűneink miatt. Lehajol hozzánk, lábainkat mossa, megérintve és begyógyítva rejtett sebeinket, amelyekhez még mi sem merünk nyúlni. Ez a logikája annak, aki szeret.
Gyónni azt jelenti, elfogadom a bűneinkért meghalt Krisztus ajándékát, az első ajándékot, amit föltámadva tanítványainak adott Húsvét napján: „Vegyétek a Szentlelket; akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.” Jn 20,23
Aki meggyónja bűneit, befogadja Isten irgalmát az élet valóságában, álarcok nélkül. Befogadja azt különösen ott, ahol az emberség esendő, gyenge… ahol gyógyulásra van szükség.
A szentgyónásban egyre közelebbről megismerhetem azt a végtelen Szeretetet, aki engem egészen elfogad olyannak, amilyen vagyok, aki nem ítél el, aki nem vár el tőlem semmit, hanem egészen szabadon hagy, és csak arra vágyik, hogy én viszont szeressem Őt.