Életrendező Keresztút – Jézussal a hegy felé a remény zarándokaiként (2025.)
„A hegyre ment, hogy imádkozzék… és ott, ahol keresztre feszítették, ő minket is magára vett.” (vö. Mt 17, Lk 22, Iz 53)
A Csicsó feletti erdők között, mint egykor a Golgotán, Jézus keresztútját járjuk végig – de nem egyedül. Vele együtt járjuk végig a saját életünket is: terheinkkel, töréseinkkel, újrakezdéseinkkel. Mint ő a Golgotára, úgy mi is elindulunk, hogy rendezzük, amit lehet. Ma nemcsak Jézus szenvedését követjük, hanem saját életünk mélypontjait, eltévelyedéseit, újrakezdéseit is végigjárjuk. Hordozva emlékeinket, bűneinket, szeretetünket és sebzettségeinket, hagyjuk, hogy ez a Keresztút az életgyónás útjává váljon.
E zarándoklat segít abban, hogy szembenézzünk önmagunkkal, és kérjük Istent: tisztítsa meg életünket, bűneinket, múltunkat – és készítsen fel bennünket akár egy életgyónásra is.
Szívünk, lelkünk most kitárjuk,
Utad, Jézus, veled járjuk.
Kérünk, mélyen belevéssed
Szíveinkbe szenvedésed.
Bevezetés – A kereszt útjára lépünk
Jézus, köszönöm, hogy meghívtál erre az útra.
Kísérni akarlak – és engedem, hogy Te kísérj engem.
A fájdalmadban ott van az én életem is.
Szeretnék most igazán őszinte lenni: Veled, magammal, az életemmel.
Légy Te az, aki hordozol engem is, mint keresztedet.
Áll a gyilkos, nagy ítélet,
Rajtunk immár igaz véred.
Valahányszor szavam vétett,
Pilátusod lettem néked.
- állomás: Jézust halálra ítélik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Életem döntései – mások ítéletei
- Mikor mondtam ki magamra, hogy „nem vagyok elég jó”?
- Mikor határozta meg mások véleménye, hogy ki vagyok?
- Hányszor ítéltem meg másokat – magam fölé emelkedve?
Uram, ítélet helyett irgalmat kérek – és azt szeretném nyújtani másoknak is.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Itt van már a kereszt fája,
Hurcolnod kell Golgotára.
Uram, én meg puhán, restül
Vonakodom a kereszttől.
- állomás: Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A teher, amit cipelek
- Mik a keresztek, amelyeket életemben hordozok?
- Van-e olyan teher, amit nem fogadtam el – vagy amit másokra tettem?
- Képes vagyok-e kérni: „Segíts, Uram, ezzel a kereszttel”?
Jézusom, taníts engem méltósággal hordozni, amit nem kerülhetek el.
Botlik, roskad szegény tested,
nem bírja a nagy keresztet.
Földre sújtód, jaj, én voltam,
ki oly sokszor elbotoltam.
III. állomás: Jézus először elesik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A saját gyengeségem
- Mely hibáimat, bűneimet szégyellem legjobban beismerni, elfogadni – akár megvallani is?
- Mikor omlottam össze, amelyről senki nem tudhatott?
- Fel akarok-e kelni – vagy csak sajnálom és sajnáltatom magam?
Uram, Te nem ítéltél el az esésért. Segíts, hogy én se tegyem magammal!
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Ó, jaj, látod jönni szembe
Édesanyád, gyötrelemben.
Ó csak én is véle járnék
Krisztus után, mint az árnyék.
- állomás: Jézus édesanyjával találkozik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A kapcsolatok, ahol minden kezdődött
- Hogy állok a szüleimmel? Mit kaptam, mit nem?
- Tudok-e megbocsátani? Tudok-e hálás lenni? Ők is – hozzám hasonlóan – törékeny emberek.
- Képes vagyok-e újra őszintén szeretni?
Jézus és Mária tekintetében a megbocsátó szeretet tükröződött. Adj ilyen szívet nekem is.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Vinni terhed, segítségül,
Itt van Simon Cirenébül,
Bárcsak én is, bűnös lélek,
Keresztemmel követnélek
- állomás: Cirenei Simon segít vinni a keresztet
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A segítség elfogadása és nyújtása
- Ki segített nekem, amikor a legnagyobb szükségem volt rá?
- El tudtam fogadni? Meg tudtam köszönni? – Vagy csak szégyelltem?
- Adtam-e én másoknak ilyen „ajándékot”?
Uram, köszönöm életem Simonjait. Adj bátorságot, hogy én is mások válláról átemeljem, könnyítsem a keresztet!
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Jámbor asszony siet hozzád,
kendőjével törli orcád.
Vajon hát én, kőszívemmel,
mennyi könnyet törültem fel?
- állomás: Veronika kendőt nyújt Jézusnak
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A jóság apró gesztusai
- Voltam-e valakinek „Veronika”?
- Megköszöntem-e mások jóságát – vagy természetesnek vettem?
- Hol lehetnék ma én az, aki letörli más arcáról a könnyet?
Jézusom, taníts látni, és szeretni a legapróbb gesztusokat is!
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Földre roskadsz másodízben,
értem tűrő kegyes Isten.
Hát én hányszor tántorultam,
bűneimbe visszahulltam!
VII. állomás: Jézus másodszor esik el
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A visszatérő hibák, gyengeségek
- Melyik bűn ismétlődik újra és újra az életemben?
- Melyik szenvedély, sérelem, félelem kötöz meg?
- Elhiszem-e még, hogy van szabadulás?
Uram, Te nem adtad fel. Taníts engem is újra felállni.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Sírva jöttök ki elébe,
Jeruzsálem asszonynépe.
Jaj, rám is szól, ami rátok:
Magatokat sirassátok!
VIII. állomás: Jézus vigasztalja a síró asszonyokat
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Mások fájdalma és az én felelősségem
- Elszoktam-e attól, hogy mások könnyei megérintsenek?
- Be tudtam-e látni, ha fájdalmat okoztam másoknak?
- Kérek-e gyógyulást, és képes vagyok-e mást is vigasztalni?
Jézus, sírni tudtál mások fájdalmán. Adj nekem is érző szívet.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
A keresztnek szörnyű terhe
harmadszor is földre ver le.
Ested adjon szent kegyelmet,
hogy a bűnből talpra keljek.
- állomás: Jézus harmadszor esik el
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Az élet határa – saját végességem
- Mikor éltem meg, hogy „ennyi volt”? – testi, lelki kimerültség, kiégés, betegség?
- Mit jelent számomra ma: „felkelni az utolsó erővel”?
- Elfogadom-e, hogy ember vagyok, és nem minden az én vállamon van?
Uram, ha már nem is megy tovább, akkor is legyek a Te kezedben.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Megcsúfoltak ruha nélkül,
Borzad szájad vad epétül,
Tisztes mérték szent szemérem,
Mindig, mindig maradj vélem!
- állomás: Jézust megfosztják ruháitól
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Amikor mindent elveszítek
- Mikor éreztem, hogy kiszolgáltatott vagyok, sebezhető?
- Mi az, amit el kellett engednem – méltóság, hírnév, kapcsolat, lehetőség?
- Hová lett az önbizalmam?
Jézus, Te mezítelenül is király maradtál. Adj nekem is méltóságot a veszteségekben!
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Édes Jézus drága testét
Véres fára fölszegezték.
Mi egyetlen boldogságunk,
Szent keresztfa, sírva áldunk.
- állomás: Jézust keresztre feszítik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
A megfeszített pillanat – amikor nincs tovább
- Mikor volt olyan érzésem: „most mindennek vége”?
- Hol szegezett oda valaki (vagy önmagam) egy fájó kereszthez?
- Mi az, amit oda kell adnom Istennek – végleg?
Uram, a kezed, a lábad átszegzett lett. Az én sebeimet is hordozod. Fogadd el az enyéimet is.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Megváltásunk már betelve:
Jézus lelkét kilehelte.
Újra élek kegyelméből!
Ki szakaszt el szerelmétől?
XII. állomás: Jézus meghal a kereszten
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Halál – átadás – újrakezdés
- Mitől félek a halállal kapcsolatban?
- Vannak-e lezáratlan szálaim, be nem fejezett megbocsátások?
- El tudom-e engedni az irányítást?
Jézus, halálodban nem a vég, hanem a kapu van. Vezess át ezen a kapun engem is.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Keresztfádról már levesznek,
Szent Szűz szívén pihen tested.
Bár pihennél mindig nálam,
tiszta szívem templomában.
XIII. állomás: Jézust leveszik a keresztről és édesanyja ölébe fektetik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Az öl, amely megtart
- Kire bíztam eddig az életemet? – önmagamra, másokra, Istenre?
- Kire szeretném rábízni a sebeimet, múltamat, gyengeségeimet?
- Tudom-e, hogy van számomra ölelés, irgalom, befogadás?
Uram, helyezz engem is az Atya kezébe. Az Ő ölébe, mint gyermekét.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Már a szent test sírba téve
Újon metszett szirt ölébe,
Onnan kél fel harmadnapra
halált, pokolt letiporja
XIV. állomás: Jézust sírba helyezik
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged…
Csend – átadás – feltámadás reménye
- Mit kell most végleg eltemetnem? (harag, bűn, félelem, önvád…)
- Mit szeretnék, hogy feltámadjon bennem újra?
- Készen állok-e az új életre?
Uram, amit eltemetek, az Benned új életre kelhet. Köszönöm, hogy a sír nem a vég, hanem a kezdet. Ámen.
Könyörül Rajtunk, Urunk!…
Uram, hiszek és remélek,
Én szerelmem, neked élek.
Szánom-bánom minden vétkem
légy az enyém egykor égben.
Záróima – Akár egy életgyónás küszöbén
Jézusom, az keresztút végére érve érzem, hogy valami véget ért bennem –
és valami új kezdődhet el.
Láttam az életemet Veled – és nem vagyok egyedül.
Köszönöm a múltat, bocsásd meg a bűneimet,
és add meg a bátorságot, hogy újra Veled induljak és éljek tovább.
Ámen.
Ének:
Feltámadt már dicsőségben az Isten szent Fia.
Örvendez már győzelmében világ megváltója.
Érettünk vállalt sebhelyek. Már dicsőségben fénylenek
Alle-, alleluja.
A kereszten oldalából vér és víz áradott,
e forrásból a világnak új élet támadott.
Érettünk vállalt sebhelyek, már dicsőségben fénylenek
Alle-, alleluja.
Várja immár fenn a mennyben Atyjánál székhelye,
Váltságunk lett kínhalála, közben jár érdeme.
Érettünk vállalt sebhelyek. Már dicsőségben fénylenek.
Alle-, alleluja!