Fáradt ember Keresztútja

Első állomás : Jézust halálra ítélik

A Getszemáni-kert álmatlan éjszakája és idegkimerültsége után tompán fájó fejjel, égő szemekkel emberek elé állni és nyugodtan szólni, amikor beszélni kell, és hallgatni, amikor némaság a méltó válasz … Jaj, de nehéz feladat !

Uram ! A Te nyugalmad kiérdemelte a kegyelmet, hogy én is tudjak idegességemen, kimerültségemen, álmatlanságomon uralkodni. Tudjak nyugodtan szólni, és ha kell, tudjak hallgatni akkor is, ha idegeim pattanásig feszülnek …

Második állomás : Jézus vállára veszi a keresztet

Ilyen fáradtan, kimerülten veszed válladra a keresztet, s megkezded azt a munkát, melyet a mennyei Atya a mai napon számodra kijelölt …

Te tudod Uram, mit jelent munkába indulni anélkül, hogy az ember kialudta volna magát. Oly jó lenne egy napot kihagyni … Nem tenni semmit … Nem tudni semmiről … De nem lehet, vár a mai feladat. Vállamra veszem hát a nap terhét, Veled együtt indulok. Bátran, nyugodtan …

Harmadik állomás : Jézus először esik el a kereszttel

A teher a földre nyom … A Te keresztedben benne van a mi terhünk is. A világ terhét vonszolod meg-megingó lábakkal…

Az én tehercipelésemnek, földrezuhanásaimnak azért van végtelenbe nyúló értéke, mert az Isten felsebzett válla és tántorgó lába szentelte meg azokat. Jézus kiérdemelte, hogy érdemszerző legyen.

Negyedik állomás : Jézus édesanyjával találkozik

Vannak tiszta, nyugodt, harmonikus lelkek. Oly jó velük találkozni ! Közelségük olyan megnyugtató ! Szeretetük oly erőt sugárzó … !

Mária csak szemével tudja végigsimítani Fia fájó homlokát, de az Ő jelenléte új erőt ad a fáradt kereszthordozónak.

Mária, édesanyám – engedd, hogy lüktető homlokomat kezedbe hajtsam …

Ötödik állomás : Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet

Simon az egésznapi kimerítő munka után igyekszik hazafelé, amikor a kereszthordozó Jézussal találkozik … S mégis felkíséri a Golgotára …

Uram, szabadíts meg a fáradtság, az idegesség önzésétől … Mert fáradt vagyok, nem kívánhatom, hogy mindenki körülöttem forogjon, mindenki rám legyen tekintettel, mindenki nekem szolgáljon. Nem menthetem fel magam a szeretet kötelessége alól. Fáradtan is szeretnem, szolgálnom és segítenem kell … Ha találkozom Vele – még napi munkám után is – , ne vonakodjam felkísérni Jézust a Golgotára, keresztjét víve …

Hatodik állomás : Veronika letörli Jézus arcát

Együtt élek más emberekkel. Őket is hajszolja az élet. Ők is sokszor fáradtak, kimerültek és idegesek. Mily kevés kell ahhoz, hogy Veronika lehessek … Egyszer egy derüs szó, máskor egy kis hallgatás vagy apró figyelmesség … egy kis tekintettel levés … Talán csak annyi, hogy nem nyitom ki a rádiót, vagy lehalkítom … Vagy csendesen teszem be az ajtót … Vagy halkan beszélek … Ha nem panaszkodom folyton a saját gondjaimról … Ha nem érzékenykedem … Ha helyet adok a villamoson, a buszon vagy a vonaton.

Az emberek kimerültségében Krisztus fáradtságát iparkodom tisztelni.

Hetedik állomás : Jézus másodszor esik el a kereszttel

Időnként oly nagy csüggedés fog el … Hiába minden küszködés, úgy érzem, nem jutok előre. A szürke mindennapok taposómalmában telik életem. Napról napra előlről kezdem a munkát, s mindig elmarad egy csomó tennivaló. Napról napra megismétlem jószándékaimat, s mindennap ugyanazokat a hibákat, sőt bűnöket tapasztalom, mint tegnap …

Uram, elfelejtem a csüggedés óráiban, hogy a Te megismétlődő eleséseid megszentelték és érdemszerzővé tették az én taposómalmomat, az én életemet is. A Te felkeléseid megadják a kegyelmet, az égi erőt, hogy egy-egy lépéssel mégiscsak előbbre juthassak hibáim leküzdésében.

Nyolcadik állomás : Jézus szól a síró asszonyokhoz

Uram, vigasztaló, hogy keresztutadon nemcsak korbács és durvaság kísér, hanem vannak olyanok is, akik sajnálnak és siratnak. Jólesik ez a szívnek, de a lényegen nem változtat. A keresztet mégiscsak egyedül kell felvinnie mindenkinek a Golgotára …

Amint fáradtan botorkálok a szenvedés útján, akad egy-egy meleg szív, aki részvéttel van irántam, vígasztal és sajnál. Jó ez, ha megkapom – de nem keresem. Problémám lényegét nem oldja meg úgysem. A szenvedéssel végső soron mégis négyszemközt maradok … A keresztnek egyedül kell az IGEN-t kimondanom, s olyan magányosságban kell azt cipelnem, amelyhez csak az Isten csatlakozhat.

Kilencedik állomás : Jézus harmadszor esik el a kereszttel

A legmélyebb zuhanás … Már nem is érzed a rúgásokat, a korbácsok ütését … Az az érzésed : csak ne kellene tovább menni … Csak meg lehetne most, itt halni …

Uram, e szörnyű mélységekbe való leszállásod által ments meg engem a kétségbeeséstől … Ó, Te ismered a sötétség mélyét, melyből nem látszik kivezető út … Pedig van ! Igaz, hogy a Golgotán át vezet … De Húsvét hajnalán mégis fény ragyogja be a keresztet !

Tizedik állomás : Jézust megfosztják ruháitól

A Golgota kimagaslik a tömegből. Ott állsz rajta Jézusom, kifosztottan, egyedül, szörnyű, dermesztő magányosságban … Barátaid elmaradtak, Anyádat, Veronikát, Jánost hiába keresi távoli a tömegben tekinteted… Hóhérok, vadállatok vesznek körül. Ők még fájóbbá teszik magányosságodat …

Uram, lelkemre néha úgy ránehezedik magányosságom. Oly jó lenne, ha valaki meghallgatna, ha meg tudna érteni. Ha valakivel fel tudnám oldani magányosságomat. A szenvedés, a fáradtság, a kimerültség órái a legmagányosabbak. A Te elhagyatottságod szentelje meg, s tegye értékessé azokat az órákat, amikor úgy fáj a magány.

Tizenegyedik állomás : Jézust a keresztre szegezik

Végre lefekhetsz Uram. Ziháló melled megnyugodhat, fáradt tested megpihenhet. Ó, de a keresztre kellett ráfeküdnöd, hogy fájó szögek hasítsák át és feszítsék szét fáradt tagjaidat !

Hányszor kereszt az én pihenésem, Uram … Nem tudok igazán én sem pihenni … Aludnék, de zajok, gondok hasítanak belém, mint a szögek … Aludnék, de idegeim feszülnek, mint tested a keresztfán … Legyen megnyugvásom ilyenkor a Megfeszített képe … Imádkozzam ilyenkor … Ez a legjobb nyugtató.

Tizenkettedik állomás : Jézus meghal a kereszten

A nap és a hold elsötétedik. Éjszaka száll a Golgotára – de éjszaka száll a lelkedre is : „ Istenem, Istenem, miért hagytál el engem ?” Amikor a szenvedés, a kimerültség útját járom hányszor érzem Uram én is ezt ! Nem tudok már imádkozni sem … Sötétség, szárazság kínoz … Úgy érzem, éppen ilyenkor hagy el az Isten …

Uram, a Te golgotai éjszakádból él a világ, s amikor a tökéletes engedelmesség áldozatát bemutattad, akkor voltál a legkedvesebb az Atyának … Jézusom, taníts meg arra, hogy aki amiatt szenved, hogy nem tud imádkozni, az már jól imádkozott, és hogy nagyon közel van az Isten ahhoz, akinek fáj az Ő távolsága.

Tizenharmadik állomás : Jézus testét leveszik a keresztről

Megdöbbentő dolog ez : a Mindenható Isten holtan, tehetetlenül függ, leszögezve … A mi tehetetlenségünk miatt, szeretetből erőtlenné tette magát …

Hányszor kínoz engem is tehetetlenségem ? Úgy érzem, hogy a fáradtság, az erőtlenség leszögezi tagjaimat, agyamat, akaratomat … A lélek kész, de a test erőtlen … Krisztusom, Te is erőtlenségedben voltál a legerősebb, a világ Megváltója, a gonoszság fejedelmének legyőzője ! Ha egyesítem Veled gyengeségemet, én is részt veszek Veled a világ megváltásában.

Tizennegyedik állomás : Jézust sírba teszik

Eljött a teljes pihenés ideje. Vége a harcnak, a küzdelemnek, a munkának, a fáradtságnak, a szenvedésnek. A nagy életmű kész …

Minden, ami fáj, elmúlik egyszer … A megfáradt vándor hazatér … És a pihenés nem öntudatlan semmibe süllyedés egy néma temetőben, a föld mélyén. Ó Nem ! … A mennyei Atya vár ölelésre, aki letöröl szemedről minden könnyet, elsimít homlokodról minden barázdát. Krisztus kézen fog, és a sok szürke, fáradt, egyszerű emberrel együtt bevezet országába.

Jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek a nektek készített országot! Amikor türelemmel, szeretettel, áldozatkészen keresztemmel egyesítve hordoztátok a mindennapok fáradtságait, a szenvedések keresztjét – talán nem is gondoltatok arra, hogy az én keresztutam folytatódott bennetek, és folytatódik a világ végezetéig …