Keresztút Áron püspökkel
Szorosan fogjátok a keresztet hordozó Krisztus kezét!
Bevezető imádság
Urunk, Jézus Krisztus, jó keresztényekként szeretnénk járni veled a kereszt útján. Átérezni fájdalmadat, veled vinni a nehéz keresztet, veled állni fel az elesésekből, veled halni meg, hogy feltámadásodban is részesíts bennünket. De nem akarunk képmutatók lenni, Urunk, hanem őszintén szeretnénk tükörbe nézni, és megvizsgálni lelkiismeretünket. Vajon hányszor vagyunk Pilátusaid és keresztre szegezőid, hányszor épp a mi bűneink alatt roskadsz le a földre, hányszor nem bizonyulunk Simonjaidnak és Veronikáidnak, hányszor fosztunk meg ruháidtól és vagyunk hóhéraid?
Ezt a keresztutat boldogemlékű Márton Áron püspökünkkel közösen járjuk végig, az ő gondolataival és szavaival. A te néped vagyunk Urunk, Áron püspök népe. Fogadd el keresztutunkat és add, hogy jó gyümölcsöt teremjen bennünk. Szentéletű főpásztorunk nem csak példát adott életével a kereszt hordozásában, hanem e szavakkal biztatott bennünket: „Az emberiség keresztútja megnehezedett. Megnehezedett a ti életetek útja is. (…) Hogy a kereszt súlya alatt ne roskadjatok le, minél nehezebb a kereszt, annál szorosabban fogjátok a keresztet hordozó Krisztusnak a kezét, aki a keresztúton előttünk járt és megígérte, hogy minden keresztet hordozó embernek hűséges társa és isteni segítője lesz.” (Hangszalagra rögzített bérmálási beszédtöredék)
1. állomás – Jézust halálra ítélik
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Ne féljetek azoktól, akiknek a lélek fölött nincs hatalmuk!
A hatalom Istentől van, és azért van, hogy Isten törvényeinek érvényt szerezzen, az igazság és a szeretet nagy parancsait megtartassa. S minden hatalom számára, amely ellenkező utakon jár, elkövetkezik a pillanat, amikor önteltsége következtében a körülményeket már nem képes józanul mérlegelni, a szurony hegyén, ahonnan diktált, nem tud egyensúlyban maradni, nem tud a helyzetnek ura lenni; hanem a felforgatott helyzet, a felbőszült körülmények, a megsértett jogrend, igazság és szeretet kel fel ellene és lesz úrrá fölötte. Ez a hatalommal való visszaélés logikája, törvényszerű következménye. (…) Ne fogyatkozzék meg a ti hitetek, testvéreim; s ne féljetek azoktól, akik a testet megölhetik, de a lélek fölött nincs hatalmuk.” (H8, 104)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
2. állomás – Jézus vállára veszi a keresztet
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Sokan járják közülünk is ma ezt az utat…
Az Úr Jézus „nem diadalmentben, nem egy Isten ragyogó alakjában ment az Atyához, hanem emberi módon, szenvedve, félreértve, elárulva, hamisan bevádolva, elítélve, és a legkínosabb halállal. Oh! Mennyi vigasztaló van ebben minden ember és minden kor számára. Hányan járják közülünk is máma ezt az utat. Hányan hurcolják életük keresztjét vérző szívvel, elkeseredett lélekkel és halálosan elfáradva. Mert gondok gyötrik, aggodalmak kínozzák és az élettől minden nap kapnak egy-egy kegyetlen ütést. Jézus Krisztus megmutatta, hogy az ilyen élet sem hiábavaló.” (H6, 27–28)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
3. állomás – Jézus először esik el
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Kik fogják a nép reményeit valóra váltani?
„ A következmények előtt lehetetlen szemet hunyni. (…) Virágot fakasztó tavasz helyett levelet hullató őszben járunk, az emberiség életfája szuvas; a szeretetközösség helyett, melyben a legbensőségesebb, legboldogítóbb és legdúsabb emberi viszonyoknak kellene fejlődniük, poklokat találunk, a csalódott, egymásra unt, elégedetlen, ideges és bánatos, állandóan szétinduló vagy már szétment házasok tömegével találkozunk; és ennek következtében gyermekek, ahelyett, hogy szerető gondoskodás és felelős nevelői hatás alatt egyensúlyozott, egészséges lelkű emberekké fejlődnének, mint a fészekből kiesett madárfióka, az elvált szülők között ide-oda vándorolva tömegesen bitangolódnak fel, didergős lélekkel, megedzetlen jellemmel nőnek fel a szeretet nélkül. (…) Kik fogják a nép gondolatait hordozni, értékeit megőrizni, reményeit valóra váltani?” (H1, 171.173)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
4. állomás – Jézus édesanyjával találkozik
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Imádkozzatok tieitekért!
„Asszony vagy, anya vagy? – gondold el, minek kell lenned a tieid számára, te légy a gondoskodó, őrző, segítő, te a vigasztaló és mosolygó anya, ha valaki hibáz, te légy a civódások elsimítója és békesség keresője, aki a békéért minden áldozatra kész, te, édesanya, te légy az, aki mások helyett hordozod a keresztet úgy, mintha a tied volna, aki néha nem pihen, és mindig a család nyugalmáért fárad, aki panaszszó nélkül szenved, aki a többiek elhamarkodott cselekedeteit szeretettel jóvá teszi. Te légy, aki okosan, de fösvénység nélkül beosztod az anyagiakat, s aki betöltöd kötelességed köszönetvárás nélkül, légy hősnő köznapi ruhában. Imádkozzál az Istenhez ezen a napon, hogy mindezt megvalósíthasd. Imádkozzál a tieidért, és ha valamelyik gyermeked tőled távol, idegenben tartózkodik, arra könyörögd le az Isten áldását, s küldd el neki anyai áldásoddal együtt.” (H 7, 19)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
5. állomás – Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Aki szerencsésebb, ne hagyja az útfélen társát!
„Az apostol tisztacsengésű szavait ismétlem: Testvéreim, szeressétek egymást! A kezek, amelyek az elmúlt években egymásba fonódtak, ne eresszék el egymást! Aki szerencsésebb, ne hagyja az útfélen társát, akivel eddig együtt menetelt. Ne higgyétek, hogy most akkor boldogultok, ha mindenki külön fut a saját célja felé. Az egymásba kulcsolódott kezek szorítsák egymást, hogy továbbra is érezzétek, észrevegyétek egymás szívének lüktetését és meghalljátok a testvér ki nem mondott szavát, örömét és bánatát.” (Beszéd Kolozsváron, 1940. szeptember 29., Szent Mihály főangyal ünnepén???)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
6. állomás – Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Érezzetek egymásért felelősséget!
„Az emberi lét legszörnyűbb élményei közé tartozik ez a panasz: Nincs senkim! A szenvedő elsősorban nem is segítséget akar, hanem embert, valakit, aki vele érez. Amíg van környezetünkben, akinek azt kell mondania ’nincs senkim’, addig még nem vagyunk becsületes keresztények.” (H2, 147)
„Sürgető kötelessége mindenkinek, elsősorban pedig azoknak, akik keresztényeknek mondják magukat, hogy megmutassák, mi a szeretet. A keresztények elsőrendű missziós feladatot teljesítenek, ha vállalják a missziós küldetést, és a saját életükkel mutatják meg, hogyan lehet és kell Istent tisztelni, egymásért felelősséget érezni, és nem hagyni el senkit, aki bármilyen tekintetben segítségre szorul.”(H2, 78)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
7. állomás – Jézus másodszor esik el
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Hívő lélekkel újra meg újra emelkedjetek ki a csüggedésből!
„Az Úr Jézus embertelen megaláztatások és keserves kínszenvedések árán szerezte meg nekünk az üdvösséget, s a mi szenvedéseink is talán javára lesznek azoknak, akik utánunk következnek. A nélkülözések és a gondok, a bizonytalanság és a többi megpróbáltatás pedig, amelyet a mostani ifjúság és gyermekek kénytelenek elviselni, talán olyan feladatokra edzik meg őket, amelyeket e nélkül a kemény iskola nélkül nem lennének képesek megoldani. (…) A hívő lélek Istenbe veti élete horgonyát, a csüggedésből újra meg újra kiemelkedik, s kitartásra és hősi türelemre ösztönzi magát; bízva, hogy amint az éjszakára hajnal, s a viharra napsütés, úgy a szomorúság napjai után az öröm ideje következik.” (H6, 53)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
8. állomás – Jézus szól a síró asszonyokhoz
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Istennél keressünk védelmet!
„Az elmúlt esztendőben nem volt könnyű katolikusnak lenni, annyi megpróbáltatással szemben annyi kísértéssel szemben, ami bennünket ért. Erő kellett ahhoz, hogy egy katolikus felemelt fővel tudjon járni. (…) Kinek fáj, hogy ha valakinek hite van, és ragaszkodik legszentebb jogához? Hogy lelke van, és hiszi a túlvilági hivatást. (…) Nehéz és veszedelmes körülmények közé kerültünk. Nincs más, ki védelmet adjon, csak az Isten. Ő mindenkor és mindenki ellen megvéd. Azok, akik halottaknak hittek, és a mi temetésünkre jöttek, az ellenkezőjéről győződhettek meg. Túlerővel, aránytalan erővel állunk szemben, ostromlott vár vagyunk, de van aki megvédelmezzen. Ez a mi erősségünk.”(H2, 64.66)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
9. állomás – Jézus harmadszor esik el
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Hit szerinti becsületes élettel vigyétek előbbre a közösség ügyét!
„Melldöngetés és a farizeusi kérkedés nem ér semmit. Mindig rokonszenves az olyan ember, aki magáról, dolgairól, hivatásáról keveset beszél, de csendben annál odaadóbban dolgozik. És mindig gyanús az olyan, aki hangosan katolikus, vagy úton-útfélen a nemzetiségével kérkedik. A melldöngető, hetvenkedő, fennhangon magyarkodó magyarok teszik fajuknak a legrosszabb szolgálatot. (…) Nem a beszédek és pohárköszöntők, nem a szereplések viszik előbbre a közösség ügyét és öregbítik a becsületet a kívülállók szemében, hanem a hit szerinti becsületes élet; a csendes, zajtalan munka, a kötelességek lelkiismeretes vállalása azon a helyen és szerepben, ahová a hivatás és a közösség bizalma állított.” (H1, 165)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
10. állomás – Jézust megfosztják ruháitól
Imádunk Téged Krisztus és áldunk Téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A megtisztulást mindenki saját magán kezdje el!
„Minden tisztulás fájdalmas folyamat. Ilyen fájdalmas folyamat ez a világégés is az emberiség és népeink számára. De rajtunk is fordul, hogy a gyötrelmekből megtisztultan kerüljünk ki, és egy szebb, emberibb, igazságosabb élet alapjait lerakjuk.
A munkát magán kell kezdenie mindenkinek. Az egyéni önzés garázdálkodását, valamint a szervezetten működő önzéseket is meg kell fegyelmezni, és természetes korlátai közé kell visszaszorítani.” (H6, 68)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
11. állomás – Jézust keresztre feszítik.
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
A keresztség minket is kötelez…
„A fájdalom elviselése sem kicsiny dolog, de az elől nem tud kitérni az ember. Az ördög is szenved, pedig nem akar. A hitvalló és a vértanú, habár érzi az őt környező és hozzá közeledő veszélyt, nem tér ki előle; magára veszi önként, kötelességből, Krisztus iránti hűségből; és hogy megerősítse testvéreit. A lelkierő ilyen nagy fokának a kifejtésére és megmutatására csak hősi időkben van alkalma a kereszténynek is. Nekünk nem kell vérünk ontásával tanúskodnunk Krisztus mellett, de fájdalommal látjuk, hogy a hit megvallása és megtartása évről évre súlyosabb feladat a híveink számára. (…) A keresztség minket is kötelez. Maradjunk keresztények, testvéreim!” (H6, 91)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
12. állomás – Jézus meghal a kereszten.
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Nekünk is színt kell vallanunk: mellette vagy ellene!
„Az ember, ha meghal, a múlté lesz. Ez a sorsa mindenkinek, a hatalmasoknak is. A tetteik túlélhetik őket. Lehet, hogy amit alkottak, annak az eredménye sokkal később bontakozik ki, de ők efölött már nem rendelkeznek. Műveik átmentek a következő nemzedékek birtokába, s kifejtik áldásos vagy káros hatásukat, anélkül, hogy szerzőik irányíthatnák, vagy változtathatnának azon bármit is. Voltak a történelemnek alakjai, akik már életükben istenként tiszteltették magukat, de meghaltak, s haló poruk csak a mulandóságra emlékeztet. (…) Jézus Krisztus alakja viszont időkfölötti hatalommal emelkedik ki a történelemből, s személye kétezer esztendő óta az ellentmondás jele. (…) Minden nemzedék szembe kerül vele, s színt kell vallania: mellette vagy ellene.” (H2, 133-134)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
13. állomás – Jézus testét leveszik a keresztről.
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Ütött a jóvátétel órája!
„Ez az élet igéje, az Isten iskolája. Az eseményekkel és a jelenvaló pillanattal küldi üzenetét, parancsait, legfelsőbb rendelkezéseit. (…) Az ezer sebből vérző emberiséggel együtt vérzünk, és szédülten tántorgunk mi is. De a legvégzetesebb veszteség az lenne, ha Isten figyelmeztetését nem hallanók meg, és a kemény, nagyon kemény leckéből nem tanulnánk semmit. Bizonyos mértékben mindnyájan felelősek vagyunk azért, ami történt: a mai társadalom téves fejlődéséért, az okozott károkért és az erkölcs emelkedettség hiányáért. A kereszténységgel sokszor csak pomádéztunk, alkalmi köpönyegként viseltük, de a törvényeit egyéni életünkben sem követtük, és főleg eltűrtük azt, hogy a keresztény elveket a közéletből minden lényeges vonatkozásban kiküszöböljük. Most ütött a jóvátétel órája.” (H4, 98)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
14. állomás – Jézust sírba teszik.
Imádunk téged Krisztus és áldunk téged,
mert szent kereszted által megváltottad a világot.
Fogjunk össze minden nemes és jóakaratú szándékot!
„Ne áltassuk magunkat hiú képzelődésekkel. A múlt a hátunk mögé zuhant és visszavonhatatlanul alámerült a történelem hullámaiban. Új korszak van készülőben. Mi ennek a vajúdásnak, a múlt és jövő küzdelmének a fájdalmait szenvedjük. S legyünk tisztában azzal is, hogy a világválságot sem hatalmi szóval, sem egyszerű rendszerváltoztatással nem lehet megoldani. A rend és a béke kimondottan erkölcsi feladat. A kizökkent emberi életet az erkölcs alapjaira kell visszatolni, a társadalmi, az evilági, a földi berendezést az égben hozott törvények útmutatása szerint kell elkezdeni. Fogjunk hát össze. Eddig csalóka fények, hamis, de tetszetős elméletek, lázadó és lázító gondolatok, üres jelszavak, az emberi nagyravágyások szirénhangjai után futottunk. Vétkeztünk sokat, és a történelem a vétkeinkből font ostorral kegyetlenül végig vágott rajtunk. Fogjunk hát össze minden nemes és jóakaratú szándékot.” (H4, 98)
Könyörülj rajtunk, Urunk!
Könyörülj rajtunk!
Befejezésre
„A húsvét a nagypéntekre következik. Ez a feltámadás törvénye. Minden komoly eredményért kemény árat kell fizetni. Kemény munkával kell megdolgozni a durva anyagot, hogy használható és szép, a nyers természetet, hogy hasznot hajtó és gazdag, a szenvedélyekkel és ösztönökkel át- meg átjárt lelket, hogy jellemes és szent legyen. Az ércnek kalapáccsal, a márványnak vésővel adunk szép formát. A földet ekével hasogatjuk, kapával tépjük, hogy termőföld legyen. A lelket önmegtagadással és fegyelmezéssel alakítjuk jellemmé. Elszánt akarat és kitartó munka szükséges ahhoz is, hogy társadalmakat gazdasági és erkölcsi esettségükből felemeljünk. A feltámadás törvénye azt mondja, hogy nincs okunk kétségbeesni, a reményt a legkilátástalanabb helyzetben sem szabad feladni, mert minden szenvedésnek van értelme és van vége.”(H6, 28)