Betlehemes játék – 2024

1. A mennyországban.

(Asztal, két szék van a játszótéren. Az asztal mellett ruha halmaz. Márton bácsi és Böske néni térden állnak és némán imádkoznak. Amíg imádkoznak, lágy kórus, ének hallatszik: Adeste fideles. Az ének egészen elhalkul, mire kopogtatás hallatszik és egy angyal lép be.)

Angyal – Kincső: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Márton bácsi, Böske néni! Hogy megy a munka? Hogy érzik magukat a mennyországban?

Böske: Mindörökké dicsértessék! Édes lelkem, nagyon jól. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire szép itt és ilyen boldog lesz itt az ember. A földi életben egész nap dolgoztunk és mégis szegények maradtunk. Itt úgy érezzük, hogy mi vagyunk a leggazdagabb emberek. Ott sírtunk, de vigaszt nem találtunk. Itt látod, minden tiszta fény és boldogság.

Angyal – Bíbor: Márton bácsi, maga hogy érzi magát? Sok a foltoznivaló, igaz-e?

Márton: Van elég, de ez itt nem teher. Öreg napjaimban sokat jajgattam, mert fájt a hátam, fájt a kezem, a lábam. Olyan szemüveg kellett, mint egy látcső. Most semmim nem fáj és sok ruhát meg tudok varrni egy nap alatt. (Belemarkol és felemeli a ruhákat). De ti, szép angyalok, mi járatban vagytok? Egy pár napja mentetek a földre lelkekre vigyázni és már vissza is jöttetek?

Angyal – Ágnes: Vissza, mert melegebb ruhára van szükségünk. Tél van már a földön. Karácsony közeleg és ilyenkor nagyon sok a dolgunk. Ott kell lennünk, hogy mindenkinek elvigyük az örömhírt. Úgy-e készítesz nekünk új ruhát. Gyorsan kellene, mert még ma visszatérünk a földre.

Márton: Nézzetek be délután. Addig elkészítem.

Böske: Drága angyalok. Ha jártatok a földön, akkor nálunk is jártatok. Mondjátok el, mit csinál az én kis unokám, az én kicsi szentem?

Angyal – Nóri: Hát… Inkább máskor, most nagyon sietünk.

Márton: Valami baj van ott, úgy érzem a szavából. Nem szoktál te annyira sietni. Talán nem csinált valami botrányt megint az a haszontalan Pista fiam? Tudom, hogy templomba nem jár, nem imádkozik, pedig kicsi korától a jóra tanítottuk. A lelkében azért mégis van jóság. Mondd meg végre jó angyal, ha tudsz róluk valamit.

Böske: Mondjatok el mindent, alig várom. Üljetek le, úgy jobban tudtok beszélni.

Angyal – Brigi: Jó, elmondjuk, de szomorú történet. Tudjátok, hogy most a földön advent van. Karácsonyra készülnek az emberek. Csak a ti fiatok nem készül, mert számára nem jelent semmit Jézus születése. Abigélt, a kis unokát sem engedi a templomba, pedig a papbácsi is hívta és még verset is adott neki. A múlt vasárnap megszökött otthonról és úgyis elment. Nagyon megfázott és most tüdőgyulladással és nagy lázzal az ágyat nyomja. Élet halál közt van.

Böske: Jaj, a szegény gyermek. Uram, ne vedd el az életét!

Márton: Szegény gyermek! Legyen meg az Isten akarata. Ártatlan a kicsi és ha meg is kell halnia, legalább boldog lesz. De mi lesz a fiammal, ha elveszíti Abigélt is?

Böske: Jaj, ne haljon meg! Miket beszélsz? Angyalok halljátok-e, segítsetek rajtunk! Mentsük meg az életét.

Angyal – Fanni: Mi ismét a földre megyünk. Benézünk a kicsi Abigélhez is, de segítséget nem ígérek. Isten akarata az én akaratunk is. Legyen áldott az Ő szent neve. Na, most megyünk. Készülünk az útra. Délután benézünk az öltönyért. Áldjon meg az Isten.

Márton: Áldjon meg az Isten.

(Az angyalok elmennek. Márton bácsi fáradtan leül, kezéből kiesik a varrás. Böske néni fel-le rohangál és fejét fogva jajgat…)

Böske: Szegény, szegény kicsikém! Tönkre tett téged az a hitetlen apád.

Márton: Hátha, hátha ez lesz Pistának a jel, hogy megtérjen és az égre nézzen. Ne törd magad. Gyere, inkább imádkozzunk.

(Letérdelnek és összekulcsolt kézzel imádkoznak)

Márton: Drága, jó Atyám! Te minket, gyarló szolgáidat, beengedtél boldog országodba. Hálás, de könnyes is a szívünk. Kicsi unokánk halálán van. Add vissza őt édesapjának, mert ő a szemefénye és minden öröme. Hibázott hitetlenségével, de érzem, hogy visszatér Hozzád, ha irgalmas leszel… Gyógyítsd meg a kicsi unokánkat.

Böske: Gyógyítsd meg őt, szerető jó Atyám!

(Angyalok éneke hallatszik egészen halkan, amíg imádkoznak. Az ima végén megerősödik az ének, míg a két öreg visszatér a székhez és szomorúan varrnak tovább. A zene elhalkul és kemény kopogtatás hallatszik. Sebbel-lobbal nyit be a halál. Fekete köpeny, fekete palást van rajta. Szó nélkül a ruhák közt kezd turkálni. Végül megszólal.)

Halál: No, öreg, van-e számomra új köpeny? Ha van, akkor ide vele, mert sietős a dolgom.

Márton: Nincs, de ha nagyon sietsz, délutánra elkészítek egyet.

Halál: Hamarabb nem lehet?

Márton: Csak délutánra.

Halál: Pedig most kellett volna.

Böske: Hová annyira sietős az utad? Valaki öreg befejezte az életét?

Halál: Az nem a te dolgod, anyó.

Böske: Nem az én dolgom, de itt elmondhatod nyugodtan. Ide nem jár senki, hogy eláruljuk a titkaidat.

Halál: Megyek a … Mégis kár elmondani.

Márton: Elmondhatod bátran. Abból kár nem származik.

Halál: Abigélért megyek. Már a végét járja.

Böske: Jaj, csak azt ne.

Halál: De bizony érte. Már így is késtem. Délután eljövök a köpenyért.

(Köszönés nélkül kimegy.)

Márton: Hej, most mitévők legyünk? Meg kell csinálnom azt a köpenyt, pedig Abigélért megy.

Böske: Ne csináld meg! Vagy … ha megcsinálod is, legalább rontsd el, hogy ne legyen jó neki. Tudod, milyen kényes a ruhára. Rossz ruhába hátha nem megy el.

Márton: Az angyalok is ma délután indulnak. Úgy kellene, hogy ők legyenek az elsők. A halálnak majd kitalálunk valamit.

Böske: Rossz halál, csúnya halál! Rontsd el a köpenyét.

Márton: (A ruhákat vizsgálgatja.) No lássuk. Ez a fehér jó lesz az angyaloknak. Szép anyag. Ezt a rosszat a halálnak csinálom meg. Megmondom, hogy nem volt jobb anyag. Kezdjünk szaporán munkához.

(Kevés fény, zene hallatszik, vagy valamilyen kórus. Az öregek szorgalmasan dolgoznak.)

Márton: De eltelt az idő. Nemsokára itt vannak mind, csak előbb az angyalok jönnének!

Böske: Jó az Isten és megsegít.

(Kopogtatás hallatszik és belép az angyal.)

Angyal – Bíbor: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Márton: Mindörökké!

Böske: Jaj, de jó, hogy jöttetek és ti vagytok az elsők. Nézzétek, kész a ruha. Mikor indultok? Úgy-e most azonnal? Szálljatok gyorsan az én Abigélemhez. Csókoljátok meg, érintsétek meg a lázas homlokát!

Angyal – Nóra: Megyünk már.

Márton: Súgjátok a fülébe, hogy nagyon szeretjük és imádkozunk érte. Érte és az édesapjáért. Mondjátok meg azt is, hogy szeresse nagyon az apját, mert a szeretet mindenkit Istenhez vezet.

Angyal – Kincső: Jó, mindent a fülébe súgunk. De most már mennünk kell. Áldjon meg az Isten!

(Az angyalok elmenek. Ők visszaülnek a helyükre és tovább dolgoznak.)

Márton: Hátha megkönyörül rajta az Isten.

Böske: Az én kicsi szentem. De nagyon szeretett minket. Mindig a nyakunkban volt. Hogy tudott összetett kézzel imádkozni. Uram, könyörülj meg rajta.

(Köszönés nélkül berohan a halál)

Halál: Ide a köpenyt! Dolgom van a földön.

Márton: Ne olyan sietve. Előbb próbálni kell.

Halál: No, lássuk.

(Amikor meglátja, hogy mit terít a vállára Márton bácsi, felmérgelődik.)

Halál: Hát ez mi? Ilyen ronggyal nem mehetek és még hideg is. Te nem szoktál ilyeneket csinálni Márton mester. Mi ütött beléd?

Böske: Na, még panaszkodik is ez a fekete lélek, pedig mennyit dolgoztunk véle. Gyere holnap, ha nem tetszik és jobbat kapsz. Ennyi idő alatt nem lehet jobbat csinálni.

Halál: Jövök holnap, de akkor nem kegyelmezek, az biztos.

(Mérgesen kirohan.)

Márton: Tőlem akár sohase gyere! Gyere Böske, imádkozzunk.

(Letérdelnek és összekulcsolt kézzel magukban imádkoznak. Zene hallatszik.)

1. A földön

(Betegágy, benne a kicsi Abigél. Pista bácsi, az édesapja gondterhelten jár fel-le. Egyedül beszélget.)

Pista: Nem élet ez így. Ha van, akkor csúnyán megvert engem az Isten. Feleségem meghalt. Istenem, de nagyon szerettem. Most itt van Abigél, lázasan, élet-halál közt. Minden orvost megpróbáltam és nincs, aki segíthetne rajta, hacsak csoda nem történik. De csodák ma nem történnek, és imádkozhat az ember reggeltől estig, mert Isten nem hallgatja meg. A templomba ment és úgy lett beteg. Mire volt jó az egész? Hogy tönkre tegyen? Hogy ő is meghaljon? Nagyon szeretem és azt akarom, hogy éljen.

(Kopogtatnak az ajtón. Gyermekek jönnek be sorba, hogy elmondják karácsonyi köszöntőjüket.)

I.Gyerm – Zsani: Szabad-e e házban boldog Karácsonyt köszönteni?

Pista: Ne zakatoljatok, mert Abigél nagy beteg. Jobb, ha most elmentek.

(Abigél közben felébred és felül)

Abigél: Ne küldd el őket édesapám. Úgy szeretném hallani őket.

Pista: Na, akkor szaporán mondjátok és utána menjetek. Abigélnek pihenni kell.

I.Gyerm – Zsani. E széles világnak ma Üdvözítője,

Bűnnek és halálnak ki megteremtője,

A Szentháromságnak második személye,

Az Atya Istennek megjelent Igéje.

II.Gyerm – Hanna        Nagy örömet mondok néktek, ne féljetek,

Mert a Krisztus Jézus ma született néktek.

Mindnyájan Ádámban, akik vétkeztetek,

Általa, hogy legyen örök üdvösségtek.

III.Gyerm – Zselyke:   Menjetek el ezért gyorsan ez városba,

De ne keressétek cifra palotában.

Mert nem lőn szálása vendégfogadóban,

Hanem születteték egy rongyos pajtában.

I.Gyerm – Zsani: Az angyalok énekével mi is énekelünk Abigélnek egyet, hátha meggyógyítja a jó Isten. Abigél, melyiket énekeljük el neked?

Abigél: Azt, amelyiket a templomban tanultuk, azt énekeljétek el nekem.

II.Gyerm – Hanna: Jó. Na kezdjed már, mert te tudod a hangot (a harmadik gyermek)

Jöjj el, jöjj el Emmánuel …

Abigél: Milyen szép volt. Én is úgy szeretnék veletek menni, de nem tudok.

Pista: Elmehetsz majd te is, csak gyógyulj meg. Most bújj be hamar a takaró alá. Ilyen lázasan nem szabad felkelni. Ha még ilyet teszel, megharagszom.

Abigél: Milyen boldogok lehetnek az ők szüleik, hogy köszöntővel járnak. Biztos édesanyám is boldog lenne, ha ott látna közöttük.

I.Gyerm – Zselyke: Biztos boldog lesz édesanyád, ha lefekszel és meg akarsz gyógyulni. Jövőben majd együtt megyünk, meglátod.

II.Gyerm – Zsani: Énekelünk és házról-házra járunk, hogy mindenkinek elmondjuk az örömhírt. Te leszel a csapatfőnök.

III.Gyerm. – Hanna: A papbácsi azt mondta, hogy szeretné, ha jövőben te szerepelnéd a templomban Jézuskát. Mi leszünk majd a három királyok és hozunk neked minden jót. Meglátod, hogy milyen szép lesz.

Abigél: Milyen jó lesz! Apuka, úgy-e te is eljössz akkor az éjféli szentmisére?

Pista: Elmegyek, csak gyógyulj meg. No, gyermekek, indulás tovább. Abigélnek pihenni kell.

I.Gyerm – Zselyke:      Nosza pajtás, fogd az ajtót,

Kezedbe a kilincstartót,

Már itt tovább nem maradunk,

Hanem tovább masírozunk.

Gyermekek – Mind: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (kimennek)

Pista: Mindörökké.

Abigél: Édesapám, én úgy szeretnék meggyógyulni! Olyan jó lesz jövőben Jézuskának lenni. Úgy-e beleegyezel?

Pista: Bele, bele, csak aludj szépen. Betakarlak és itt ülök az ágyad végénél. No, aludj szépen.

Abigél: Jó éjszakát édesapám!

Pista: Jó éjszakát kisfiam!

(Betakarja Abigélt és nézi egy ideig, majd megint egyedül beszél.)

Pista: Elaludt a drága. Hogy ég a láztól. Istenem, ha életben maradna, én is a jászol elé térdelnék. De ki tudja, mi lesz még? Fáradt vagyok. Szunnyadok egy kicsikét. Jóéjszakát élet! Virrasszatok csillagok!

(Leül Abigél ágyára és ülve elbóbiskol. Egészen halk zene hallatszik és egyszerre megjelennek az angyalok. Megállnak Abigél ágya mellett.)

Angyal – Fanni: Kicsi Abigél! Az ég áldásával jöttem. Isten küldött hozzád és nagyszüleid szeretete. Gyógyulást hoztam és édesapádnak a hit kegyelmét. Ennél szebb ajándékot karácsonyra senki nem kaphat. Megjelöllek a kereszt jelével és megyek is. Küldetésemet beteljesítettem.

(Amíg az angyal bent van, addig halk zene szól. Amikor távozik, megerősödik a zene és egy kicsi idő után berohan a halál.)

Halál: Megelőzött az élet. No, öreg Márton, ezt jól kiokoskodtad. Éljetek, hát boldogan. (A halál kirohan.)

(Halk zene szól. Abigél ébredezik. Felül az ágyában és gondolkodik.)

Abigél: Mit is álmodtam én az előbb? … Jaj, megvan!

(Kiugrik az ágyból és édesapját költögeti)

Abigél: Édesapám, édesapám! Hallod-e? Ébredj már, hiszen itt járt az angyal!

Pista: (megijedve ébred) Mi a baj? Jaj, te megint felkeltél! Hamar az ágyba! Így akarsz meggyógyulni?

(ölbe kapja Abigélt és úgy teszi vissza az ágyba.)

Abigél: Itt járt az angyal. Olyan szép volt. Ide tette a kezét a fejemre és megsimogatott. Most már semmi nem fáj.

(Pista bácsi Abigél homlokára teszi a kezét)

Pista: Te, tényleg nem beszélsz félre. Mi történt veled? Az előbb még lázban égtél és most semmi bajod.

Abigél: Mondtam, hogy itt járt az angyal, azt álmodtam.

Pista: Tényleg itt járhatott és ha itt járt, akkor meghozta nekem a legszebb karácsonyi ajándékot, téged. Uram, ha hitet kérsz tőlem, akkor hiszek. Legyen meg a Te akaratod!

Abigél: Úgy-e holnap mi is elmegyünk a templomba? Szeretném látni a Betlehemet.

Pista: Elmegyünk. Mindent megnézünk, azt is, hogy hogyan szerepelnek a gyermekek.

Abigél: Én is tudok egy verset és ha a papbácsi megengedi, akkor elszavalom. Most elmondjam-e neked?

Pista: Mondd el, hadd halljam.

Abigél:       Betlehembe menni (Örögdi Ferenc)

Elindultam Betlehembe

Jézust megkeresni,

Sok hálával a szívembe’

Tisztességet tenni.

Meg is leltem a jászolban

Az én drága kincsem,

El is mondom néhány szóban,

Mint szereti szívem.

Válaszképpen rám mosolygott

Az isteni gyermek.

Tekintete üdvöt hozott

S arcomon pihent meg.

Itt lettem én olyan boldog,

Mint soha még senki!

Lám, milyen szép, mily jó dolog

Betlehembe menni.

Pista: Nagyon szép. Biztos megengedi a papbácsi, hogy elszavaljad. Most azonban be az ágyba. A holnapi naphoz erőt kell gyűjteni. Én is lefekszem és kipihenem magam egy kicsikét.

Abigél: Menj, pihenj és aludjál jól. Én is alszom.

(Amikor Pista bácsi kimegy, Abigél felkel és az ágy mellé térdelve imádkozik.)

Abigél: Mennyei Atyám, köszönöm édesapámat. Adj neki erős hitet és ez lesz számomra a legszebb karácsonyi ajándék. Add, hogy szeressen Téged, a templomot, az imádságot és szeressen engem nagyon, de nagyon.

(Pista bácsi, aki hallgatózik, berohan és ölbe kapja Abigélt.)

Pista: Szeretlek te, hogyne szeretnélek, és ígérem, hogy Istent is nagyon szeretni fogom.

(Mind a ketten kimennek.)

• A mennyországban

(Angyali ének. Márton bácsi és Böske néni csendben dolgoznak. Halkul az ének, majd kopogtatás hallatszik. A halál lép be és megy át a színen.)

Halál: No, öreg Márton, nem kell a köpenyed. Add, akinek akarod. (Ledobja a köpenyt és kimegy.)

Böske: Én édes Istenem, még időm sem volt megkérdezni, hogy járt-e a földön. Csaknem hozta el az én kis Abigélemet?!

Márton: Hát ha elhozta, az is az Isten akarata. Nyugodj meg, Ő tudja, hogy mit tesz.

Böske: De én úgy kértem a jó Istent. Nem akarom, hogy meghaljon a kis Abigél.

Márton: Te ne akarj mást, mint az Isten. Gyere dolgozzunk, mert sürget a munka.

(Ismét hallatszik a zene. Egy darab idő után az angyalok kopogtatnak)

Angyal – Brigi: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Márton: Mindörökké. Ámen.

Böske: (oda szalad az angyalhoz) Voltatok-e a földön? Mit csinál a kicsi Abigél? Mondjatok el mindent!

Angyal – Ágnes: Voltunk és elvittük az örömhírt az embereknek. Jézusnak készítettük elő az utat a szívekhez. Sokkal boldogabb ez a karácsony, mint az első, a betlehemi. Ott hideg jászol várta, de most meleg emberi szívekbe érkezik.

Találtunk egy különösen meleg szívet, aki nagyon, de nagyon szereti Jézust. Nem is egyet, hanem kettőt.

Böske: Ne erről, hanem az én kicsi Abigélemről beszéljetek!

Angyal – Fanni: De hiszen róla és az édesapjáról beszélünk.

Márton: (felugrik örömében) Meggyógyult a gyermek és meggyógyult a Pista fiam szíve is!!

Angyal – Bíbor: Meggyógyult. Hinni és szeretni tud. De most engedjetek, mert mennünk kell. Köszönjük a köpenyt. Majd még eljövünk. Áldjon meg az Isten.

Böske: Áldjon meg titeket is drága lelkeim!

Márton: (Megfogja a Böske néni kezét és úgy mondja)

Meggyógyult … Hisz és szeret … Jézus születése van ma este. Hármas ünnep ez a mi számunkra. Krisztus születésének ünnepe, Abigél meggyógyulása és Pista fiunknak a megtérése. Aki hisz Krisztusban, annak tele a szíve. Van holnapja, tud nevetni, imádkozni és szeretni. Ez az igazi karácsony. Szívünket jászolnak előkészíteni soha nem késő. Gyere Böske, adjunk hálát az Istennek, hogy ennyire szeret minket.

(Egymás kezét fogva letérdelnek és imádkoznak. Közben ismét egészen halkan szól a zene.)

O.A.M.D.G.