Szent Kristóf, a sofőrök, utazók védőszentje

Július 25-én Szent Kristófnak, a sofőrök védőszentjének emlékét ünnepeljük. Ezért az Egyházban a járműveket is megáldjuk. Mi a jelentősége többek között az autók megáldásának?

A tárgyak megáldásának szokása mélyen abban a hitben gyökerezik, hogy földi életünk célja jót tenni. Mindennek, amit Isten ad nekünk, minden anyagi javaknak, valamint a szellemi képességeknek segítenie kell, hogy jót tegyünk, hogy másokat szolgáljunk, és mindenekelőtt Istent szolgáljuk.

A keresztények ősidők óta megáldják a különféle tárgyakat, hogy Isten oltalmát hívják azokra, akik használni fogják, és hogy minden, amit használunk – jelen esetben közlekedési eszköz – a jót szolgálja. Azért, hogy ezek a tárgyakkal ne mások ellen cselekedjünk, hanem másokért.

Például az autót nem valamilyen értelmetlen és kockázatos városi versenyre szánják, hanem például a családok, hogy munkába menjenek vele vagy a kikapcsolódásra menők javára. A kereszténységben mindennek az a célja, hogy növelje a jóságot a világban.

Sok ember számára az első osztályosok hátizsákjainak megáldása kapcsolódik egy ilyen mágikus rituáléhoz. Ha megáldatom az autómat, biztonságban leszek, nem történik velem semmi…

Az Isten áldásába vetett keresztény hitnek semmi köze a mágiához, bár ez a gondolkodás néha továbbra is fennáll. Szabaduljunk meg a mágikus gondolkodástól, mert Isten cselekvésének semmi köze az ún a „jó tündér” akcióhoz.

Isten soha nem működik emberi szabadságunk ellen! Az ő kegyelme által szabadságunk jó kihasználására akar bátorítani, gondviselése által pedig szelíden a teljes boldogság felé vezet. Ez az, ami megkülönbözteti Isten cselekvését a mágikus cselekvéstől. A mágia állítólag csinál valamit az emberek helyett, állítólag „megtesz helyettünk dolgokat”. Ez a könnyebb utat választja, de az Isten Gondviselésébe vetett hit felelősséget ró ránk. Szabad választásainkban és döntéseinkben a Szentlélek fénye kell vezéreljen bennünket.

Mi a helyzet, hogyha egy pap megáldja a kocsimat, ragasztok rá Szent Kristóf képet, a kormány fölé akasztok egy rózsafüzért, majd nyomhatom a gázpedált…?!

A járművek áldásának nem az a célja, hogy megvédjen minket a büntetéstől! A büntetés nem az áldás hiányából adódik, hanem abból, hogy valaki megszegi a KRESZ-t. Isten áldása bátorítson bennünket, hogy a közjót szolgáló szabályokat tartsuk be, ne szegjük meg azokat.

Hogyan lehet meggyőzni az embereket, hogy áldassák meg járműveiket, vigyék el vasárnap és kérjék áldásukat?

A kérdés az, hogy kit akarunk meggyőzni. Ha hívőkről és belső formált emberekről van szó, akkor nem kell őket meggyőzni, mert tudják, hogy Isten áldása nem árt nekik, sőt mindig segíteni fog.

Ha meg akarjuk győzni a kevésbé vallásos és kereső embereket, akkor olyan érveket kell keresnünk, amelyek elérik őket. Valahányszor evangelizációt vállalunk, a Szentlélek segítségét kell kérnünk, mert a Szentlélek talál nyelvet, hogy elérje a különböző embereket. Ha bátorítani akarunk valakit, aki vallásilag kevésbé érintett, akkor például rámutathatunk arra, hogy Isten áldásával könnyebben tesznek jót az emberek, és Isten a legnagyobb szövetségesünk a személyes boldogság felé vezető úton!

Isten végtelenül buzgólkodik a jó terjedéséért a világban. Ha valaki megnyílik Isten kegyelmének, könnyebben érheti el a jót.

Mi a helyzet az imához használt tárgyak megáldásával? Mi, katolikusok, főleg az idősebbek gyakran gondoljuk, hogy ha valami nincs megszentelve, az azt jelenti, hogy nem érdemes használni. Még azt a kijelentést is hallottam, hogy a fel nem szentelt rózsafüzérről való imádkozás nem kap választ!

Elsősorban Isten dönti el, hogy egy imára meghallgat-e vagy sem. Az általános szabály az, hogy Isten mindig meghallgat minden imát. Emberi vágyainkat azonban nem kell teljesítenie, mert Isten belsőleg is teljesen szabad.

Nem tekinthetjük Istent „jó tündérnek” vagy „aranyhalnak”, aki teljesíti három kívánságunkat. Isten komolyan vesz minket, partnerként kezel bennünket. Személyes kapcsolatban akar lenni egy személlyel.

Ha a vallási tárgyak megáldásának szokásáról van szó, az nagyon bölcs és nemes. Azt a meggyőződést fejezi ki, hogy bizonyos tárgyaknak más célja is van, mint a mindennapi használat.

Ez azt jelenti, hogy nagyobb tiszteletet követelnek. Például nehéz elképzelni, hogy minden nap az erdőben szentmisét celebráljunk, mert erre a célra megfelelő helyek vannak. Megszentelt helyek, amelyek különállóak, csak erre a célra vannak fenntartva, és ahol könnyebben megnyílik az Istennel való valódi kapcsolat. A tárgyak imádkozásra való megáldásának szokása abból fakad, hogy mi, keresztények mélyen meg vagyunk győződve arról, hogy Isten meg akar áldani minket, és egyben elvárja a vele való együttműködésünket. Az „megáldott tárgyaknak” nevezett tárgyaknak segíteniük kell a lelki harcban, vagyis a bűnnel, a saját gyengeségeinkkel és a Sátán kísértéseivel való küzdelemben.

Természetesen, ha nincs más lehetőség, lehet nem szentelt rózsafüzéren is imádkozni, de jobb, ha a megszentelt rózsafüzéren imádkozunk, mert akkor tiszteljük a keresztény hit és a szentség érzését.