A szeretet nem önző – Szent Antal kilenced 3. téma

„A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.” (Róm 12,10)

Az önimádat korában és világában élünk. A minket körülvevő kultúra arra tanít bennünket, hogy elsősorban a megjelenésünket, érzéseinket és személyes vágyainkat tekintsük mindennél fontosabbnak. A cél – úgy tűnik – az, hogy a boldogság (a happység) elérhető legmagasabb szintjét űzzük-hajszoljuk. Az ilyesfajta gondolkodás veszélye azonban fájdalmasan nyilvánvalóvá válik abban a pillanatban, amikor belépünk egy házassági kapcsolatban.

Ha létezett valaha egy olyan szó, amely pontosan az ellenkezőjét jelenti a szeretetnek, akkor az az önzés. Sajnálatos módon ez olyan valami, ami minden személyt átitatott már születésétől fogva. Tetten érheted a kisgyermekek viselkedésében, és gyakran abban is, amilyen méltatlanul a felnőttek bánnak egymással. Szinte minden valaha elkövetett bűn visszavezethető egy önző indítékra. Az önzés olyan jellemvonás, amelyet gyűlölünk másokban, de a sajátunkra mindig van magyarázatunk. De nem tehetsz megjegyzéseket a társat önzőségnek sokféleségére anélkül, hogy be ismernéd, hogy te magad is képes vagy önző módon viselkedni. Ez ugyanis képmutatás lenne.

Vajon miért tesszük olyan alacsonyra a mércét, amikor magunkról van szó, miközben a házastársunk iránti elvárásaink oly magasak? A választ nagyon nehéz lenyelni: mindannyian önzőek vagyunk.

Amikor egy férj saját érdekeit, vágyait és prioritásait a felesége elé helyezi, ez az önzésnek a jele. Amikor a feleség állandóan arról panaszkodik, hogy milyen sok időt és fáradságot fektet abba, hogy a férje szükségleteit betöltse, ez az önzésnek a jele. De a szeretet „nem keresi a maga javát” (1Kor 13, 5).   A szeretetben élő házaspárok – azok, akik gyönyörűséggel élik meg mindazt, ami a házasság eredeti célja és értelme – minden tőlük telhetőt megtesznek, hogy gondoskodjanak arról a másik esendő emberről, akivel alkalmunk nyílt megosztani az életüket. Ez azért van, mert az igazi szeretet keresi a lehetőséget, hogy “igent” mondhasson.

Az önzés egyik ironikus jellemzője, hogy akár még nagy lelki tettek is fakadhatnak önzésből, amennyiben céljuk, hogy dicsekedni lehessen velük, vagy jutalmat várunk értük. Még ha valamilyen jó dolgot teszel is azért, hogy csalárd módon manipuláld a férjedet vagy a feleségedet, ettől még mindig önző vagy. A lényeg tehát az, hogy a döntéseidet vagy mások iránti szeretetből, vagy pedig önmagad iránti szeretetből hozod.

A szeretet nem képes mást megelégíteni, csak ha mások boldogulásáért cselekszik. Képtelenség egyszerre igaz szeretetből és önzésből cselekedni. Amikor úgy döntesz, hogy szereted a társadat, ezzel „nemet” mondasz saját vágyaidra annak érdekében, hogy „igent” mondhass az ő szükségleteire. Ez azt jelenti, hogy a társad boldogságát a sajátod fölé helyezett. Ez persze nem azt jelenti, hogy te soha nem tapasztalhatod meg a boldogságot, hanem azt, hogy nem fosztod meg társadat a boldogságtól azért, hogy te magad élvezhesd azt.

A szeretet belső örömet is hoz. Amikor a társad jólétét helyezed az első helyre, olyan megelégedettséget fogsz tapasztalni, amit semmiféle önző tett nem képes előidézni. Ez egy olyan jutalom, amelyet Isten teremtett és azoknak tartogatja, aki őszintén és nyíltan kimutatják a szeretetet. Amikor társad kedvéért lemondasz a saját jogaidról, akkor lehetőséget adsz arra, hogy a házasság valódi lényegével legyél elfoglalva.

Senki nem ismer olyan jól, mint a házastársad. Ez pedig azt jelenti, hogy ő lesz az első, aki észreveszi a változást, amikor szándékosan és tudatosan elkezded feladni saját igényeidet és vágyaidat annak érdekében, hogy az ő szükségleteit kielégítsed.

Amennyiben nehezedre esik feláldozni saját vágyaidat a társad kedvéért, akkor talán mélyebb problémád vannak az önzés terén, mint amit kész vagy beismerni.

Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:

• Valóban az akarom, ami a legjobb a társam számára?
• Tényleg akarom, hogy a társam érezze, hogy szeretem?
• Hiheti-e társam, hogy az ő érdekeit tartom szem előtt?
• Olyannak ismer engem, mint aki a saját érdekeit helyezi előre?

Akár tetszik, akár nem, már kialakult valamilyen kép rólad a körülötted élő személyekben, különösen is a házastársad szemében. De vajon milyen hírnévre tettél össze? Ne feledd, hogy a házastársadnak is meg kell birkóznia azzal a feladattal, hogy egy önző embert szeressen.

Határozd el tehát, hogy te fogsz elsőként valódi szeretettel fordulni felé, méghozzá igazi figyelmességgel. És amikor mindez szóban és cselekedetben is megvalósul, mindketten sokkal elégedettebbek lesztek.

„Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak.” (Fil 2,3)

BÁRMIBE FEKTETED IS AZ IDŐDET, ENERGIÁDAT ÉS PÉNZEDET, AZ EGYRE FONTOSABBÁ FOG VÁLNI SZÁMODRA. NEHÉZ OLYAN VALAMIT SZERETNI, AMIRE NEM FORDÍTASZ FIGYELMET, ENERGIÁT. AZON KÍVÜL (MA IS) TARTÓZKODSZ MINDEN FAJTA NEGATÍV MEGJEGYZÉSTŐL, VÁSÁROLJ A HÁZASTÁRSADNAK VALAMIT, AMI AZT ÜZENI: „GONDOLTAM RÁD NAPKÖZBEN!”

Mivel ajándékozod meg a társadat? Majd figyeld meg, mi fog történi, amikor átadod neki!

A szemléltető kép értelmezése: a kép az önzetlenséget és az empátiát ábrázolja egy egészséges párkapcsolatban vagy házasságban. A képen egy pár látható, akik gondoskodó, figyelmes interakciót folytatnak, ami a kölcsönös támogatást és megértést jelképezi. Ez a kép jól tükrözi a kapcsolatokban szükséges empátia és önzetlenség fontosságát.