ÁLTALÁNOS FELOLDOZÁS ENGEDÉLYEZÉSE

KÖRLEVÉL 2020. / III. – FOLYTATÁS
Az egyetlen rendes módja annak, hogy a súlyos bűnéről tudó hívő Istennel és az egyházzal
kiengesztelődjön, az egyéni teljes bűnmegvallás (a bűnök egyenkénti felsorolása) és az ezt követő
feloldozás. Az ilyen gyónás alól csak a fizikai vagy erkölcsi lehetetlenség ment fel, ilyen esetben a
kiengesztelődést rendkívüli módon is el lehet nyerni (vö. 960. k.): az általános feloldozás vagy a
tökéletes bánat által. Az 1983-as püspöki szinódus gyümölcseként született Kiengesztelődés és
bűnbánat kezdetű apostoli buzdításban II. János Pál pápa kiemeli, hogy az általános feloldozás
egészen kivételes formája a bűnbánat szentsége kiszolgáltatásának.
Az általános feloldozás a bűnbocsánat rendkívüli formája, amely során a hívő (vagy hívők
csoportja egyszerre) egyéni és teljes bűnmegvallás nélkül – súlyos szükség esetén, a megyéspüspök
engedélyével – feloldozásban részesül. Súlyos helyzetekben, amikor a gyónási alkalomra nincs
lehetőség, felindíthatjuk magunkban a tökéletes bánatot, elnyerve ezáltal Isten bocsánatát.
Azonban a tökéletes bánat felindításának magában kell foglalnia a mielőbbi gyónás szándékát is (ld.

1. k.).
   Az általános feloldozás feltételei
   Halálveszély esetén: amikor a papnak nem áll rendelkezésére elegendő idő ahhoz, hogy a bűnbánók
   gyónását meghallgassa. Halálveszélyt jelenthet súlyos betegség vagy ragályos kór terjedése.
   Ezekben az esetekben a veszély fennállását a gyóntató pap állapítja meg.
   Súlyos szükség áll fenn: amikor a gyónók számát tekintve nincs elég gyóntató mindenki gyónásának
   kellő időn belül való megfelelő meghallgatására, és emiatt a gyónók önhibájukon kívül nélkülöznék
   a szentségi kegyelmet és a szentáldozást.
   Az illetékes hatóság: annak a megítélése, hogy fennállnak-e a szükséges feltételek, a
   megyéspüspökre tartozik, ő határozhatja meg az ilyen szükség-eseteket, a püspöki konferencia többi
   tagjával egyeztetett ismérvek figyelembevételével. (961. k. 2. §. KEK. 1483.) Ilyen ismérvek
   hiányában az egyházmegyés püspök saját hatalmánál fogva hozhat döntést. A rábízott egyházban a
   megyéspüspökre tartozik, hogy illetékességének határain belül mindenkire kötelező szabályokat
   adjon ki a liturgiával kapcsolatban. (838. k. 4. §.)
   Ahhoz, hogy a krisztushívők az egyszerre többeknek adott szentségi feloldozásban
   érvényesen részesüljenek, nemcsak az szükséges, hogy kellően fel legyenek készülve, hanem
   egyszersmind az is, hogy egyénenként elhatározzák azoknak a súlyos bűneiknek kellő időben
   egyenként való megvallását, amelyeket jelenleg nem tudnak meggyónni. Az általános feloldozás
   elnyerése során, amennyire csak lehetséges, a krisztushívőket fel kell készíteni az 1. § szerinti
   követelményekre. Még halálveszély esetén is, ha van rá elégséges idő, az általános feloldozást
   előzze meg a felhívás, hogy kinek-kinek legyen gondja a bűnbánat felindítására. (962. k. KEK.
   1483)
   Az általános feloldozás érvényességéhez a törvény megköveteli, hogy a krisztushívő legyen
   kellően felkészülve, és rendelkeznie kell azzal az elhatározással, hogy a bűneit kellő időben
   egyénileg meggyónja. A kellő idő jelentését a 963. k. magyarázza: „mielőbb járuljon egyéni
   gyónáshoz”. Ennek minimálisan egy újabb általános feloldozás előtt kell megtörténnie, vagy az
   utolsó gyónásától számítva egy éven belül (989. k. KEK. 1457. Minden krisztushívő, aki elérte
   értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább egyszer híven meggyónni.) Mindazok,
   akik súlyos bűneik bocsánatát általános feloldozással nyerték el, nem kaphatnak újabb általános
   feloldozást addig, amíg egyéni gyónást nem végeznek. E tilalom alól csak komoly ok mentesít.
   Az országban hatályba lépett állami szigorításokat és a járvány gyors terjedését figyelembe
   véve, 2020. március 20-án kelt rendelkezésemmel egészen a visszavonásig engedélyezem az
   általános feloldozás alkalmazását a főegyházmegye területén.
   Gyulafehérvár, 2020. március 20. + Gergely érsek