ÁLTALÁNOS FELOLDOZÁS ENGEDÉLYEZÉSE

KÖRLEVÉL 2020. / III. – FOLYTATÁS
Az egyetlen rendes módja annak, hogy a súlyos bűnéről tudó hívő Istennel és az egyházzal
kiengesztelődjön, az egyéni teljes bűnmegvallás (a bűnök egyenkénti felsorolása) és az ezt követő
feloldozás. Az ilyen gyónás alól csak a fizikai vagy erkölcsi lehetetlenség ment fel, ilyen esetben a
kiengesztelődést rendkívüli módon is el lehet nyerni (vö. 960. k.): az általános feloldozás vagy a
tökéletes bánat által. Az 1983-as püspöki szinódus gyümölcseként született Kiengesztelődés és
bűnbánat kezdetű apostoli buzdításban II. János Pál pápa kiemeli, hogy az általános feloldozás
egészen kivételes formája a bűnbánat szentsége kiszolgáltatásának.
Az általános feloldozás a bűnbocsánat rendkívüli formája, amely során a hívő (vagy hívők
csoportja egyszerre) egyéni és teljes bűnmegvallás nélkül – súlyos szükség esetén, a megyéspüspök
engedélyével – feloldozásban részesül. Súlyos helyzetekben, amikor a gyónási alkalomra nincs
lehetőség, felindíthatjuk magunkban a tökéletes bánatot, elnyerve ezáltal Isten bocsánatát.
Azonban a tökéletes bánat felindításának magában kell foglalnia a mielőbbi gyónás szándékát is (ld.

  1. k.).
    Az általános feloldozás feltételei
    Halálveszély esetén: amikor a papnak nem áll rendelkezésére elegendő idő ahhoz, hogy a bűnbánók
    gyónását meghallgassa. Halálveszélyt jelenthet súlyos betegség vagy ragályos kór terjedése.
    Ezekben az esetekben a veszély fennállását a gyóntató pap állapítja meg.
    Súlyos szükség áll fenn: amikor a gyónók számát tekintve nincs elég gyóntató mindenki gyónásának
    kellő időn belül való megfelelő meghallgatására, és emiatt a gyónók önhibájukon kívül nélkülöznék
    a szentségi kegyelmet és a szentáldozást.
    Az illetékes hatóság: annak a megítélése, hogy fennállnak-e a szükséges feltételek, a
    megyéspüspökre tartozik, ő határozhatja meg az ilyen szükség-eseteket, a püspöki konferencia többi
    tagjával egyeztetett ismérvek figyelembevételével. (961. k. 2. §. KEK. 1483.) Ilyen ismérvek
    hiányában az egyházmegyés püspök saját hatalmánál fogva hozhat döntést. A rábízott egyházban a
    megyéspüspökre tartozik, hogy illetékességének határain belül mindenkire kötelező szabályokat
    adjon ki a liturgiával kapcsolatban. (838. k. 4. §.)
    Ahhoz, hogy a krisztushívők az egyszerre többeknek adott szentségi feloldozásban
    érvényesen részesüljenek, nemcsak az szükséges, hogy kellően fel legyenek készülve, hanem
    egyszersmind az is, hogy egyénenként elhatározzák azoknak a súlyos bűneiknek kellő időben
    egyenként való megvallását, amelyeket jelenleg nem tudnak meggyónni. Az általános feloldozás
    elnyerése során, amennyire csak lehetséges, a krisztushívőket fel kell készíteni az 1. § szerinti
    követelményekre. Még halálveszély esetén is, ha van rá elégséges idő, az általános feloldozást
    előzze meg a felhívás, hogy kinek-kinek legyen gondja a bűnbánat felindítására. (962. k. KEK.
    1483)
    Az általános feloldozás érvényességéhez a törvény megköveteli, hogy a krisztushívő legyen
    kellően felkészülve, és rendelkeznie kell azzal az elhatározással, hogy a bűneit kellő időben
    egyénileg meggyónja. A kellő idő jelentését a 963. k. magyarázza: „mielőbb járuljon egyéni
    gyónáshoz”. Ennek minimálisan egy újabb általános feloldozás előtt kell megtörténnie, vagy az
    utolsó gyónásától számítva egy éven belül (989. k. KEK. 1457. Minden krisztushívő, aki elérte
    értelme használatának korát, köteles súlyos bűneit legalább egyszer híven meggyónni.) Mindazok,
    akik súlyos bűneik bocsánatát általános feloldozással nyerték el, nem kaphatnak újabb általános
    feloldozást addig, amíg egyéni gyónást nem végeznek. E tilalom alól csak komoly ok mentesít.
    Az országban hatályba lépett állami szigorításokat és a járvány gyors terjedését figyelembe
    véve, 2020. március 20-án kelt rendelkezésemmel egészen a visszavonásig engedélyezem az
    általános feloldozás alkalmazását a főegyházmegye területén.
    Gyulafehérvár, 2020. március 20. + Gergely érsek