Gyertyaszentelő Boldogasszony
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepére készülve, hangolódjunk együtt az esti 6 órás szentmisére, az ünnep jellegére!
Február másodikán az Egyház Szűz Mária tisztulására emlékezik. E napot gyertyaszentelőnek nevezik, mert Mária a Jézus születése utáni negyvenedik napon a templomba ment, hogy tisztulását égő gyertya mellett ülje meg. A zsidó szokás szerint annak az anyának, aki fiúgyermeket szült, a negyvenedik napon templomba kellett mennie és áldozatot kellett bemutatnia, hogy megtisztuljon és az áldozatot felajánlja gyermekéért.
A gyertya megszentelésének elterjedése Európában a 12. századra tehető. Krisztus jelképeként a szent gyertya egyike a legrégibb szentelményeknek. Európa-szerte szokás a gyertyaszentelés. A gyertyák formája, színe, készítési módja a felhasználástól, az alkalomtól függött. A szentelt gyertyát az év folyamán számos eseményen használták fel: keresztelésig az újszülött mellett világított, a súlyos betegek mellett is égették. Szentelt gyertyát égettek a halottak mellett, valamint minden nagyobb ünnepkor, így húsvétkor és karácsonykor is. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt szokás volt, hogy vihar, villámlás és jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani. Gyerekkoromban így imádkoztuk az égő gyertya mellett a Miatyánk, Üdvözlégy, Most segíts meg, Mária hitből fakadó imáinkat.
A gyertyaszentelő napjához számos időjárás- és termésjósló hiedelem is kapcsolódik. Az egész magyar nyelvterületen ismert a medvés jóslás. Ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy a barlangjába, mert hosszú lesz a tél, ha viszont nem süt a nap, akkor kint marad, mert meleg idő várható. Általában úgy vélik, hogy ha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik.
Termésjósló hiedelem volt, hogy ha ezen a napon délelőtt süt ki a nap, akkor a korai kukorica lesz a jó, ha délután, akkor a későn érő. Ha viszont egész nap süt, akkor jó termés várható.
Aki Vízkereszt napján még nem bontotta le a karácsonyfáját, az ezen a napon megteheti.
