Isten igéje a munkahelyen

Gyakran megesik, hogy reggel, miután felkelünk, rövid bibliaolvasás után már rohanunk is dolgozni! Talán még hallgatunk egy kis keresztény zenét vagy igehirdetést utazás köz­ben. Mivel hajlamosak vagyunk elkülöníteni egymástól életünk egyes részeit, Isten igéjét az iroda ajtaján kívül hagyjuk. Munka közben alig-alig jut eszünkbe élvezni Isten jelenlétét, beszélgetni vele imádságban, netán elmélkedni a Biblia igazságain. Vasárnap, amikor az igehirdetést hallgatjuk, még csak-csak megpróbáljuk értelmezni az üzenetet, a hétköznapokban azonban mintha lelki amnéziában szenvednénk. Mivel a dolgok ilyetén különválasztá­sa gátolja lelki növekedésünket, érdemes foglalkoznunk vele, ha komolyan követni szeretnénk Jézust. Ha a munkahelyünkön, ahol időnk jelentős részét töltjük, eszünkbe sem jut a Biblia igazságain elmélkedni és Istennel való kapcsolatunkat ápolni, akkor bizony csorbát szenvedhet lelki fejlődésünk. Pedig kézenfekvőnek tűnik, hogy Isten nem csupán közösségben szeretne lenni velünk a mun­kánkban, hanem azon keresztül is egyre inkább Krisztus képére kíván formálni bennünket. Ezért olyan fontos, hogy mivel töltjük meg az elménket, miközben dolgozunk.

Az első zsoltár csodálatos képet fest a boldog, kiteljesedett emberről, aki folyamatosan Isten igazságain elmélkedik. Az igaz ember áldásokkal teli életét bőven termő gyümölcsfához hason­lítja, mert „az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről gondolkodik éjjel és nappal” (Zsoltárok 1,2). A zsoltáríró Isten igéjén elmélkedik, akár dolgozik, akár pihenését tölti; szerinte az istenfélők éjjel-nappal az Űr törvényén töprengenek. Bármivel fog­lalatoskodjanak is éppen, gondolataik mindig Isten igazságai körül forognak.

Ha az alapos bibliatanulmányozás és az ige memorizálása szokásunkká válik, és ezáltal Isten igéje gyökeret ver a szívünk­ben, a munkahelyi jelenlétünk is egészen megváltozhat. Bili Hull találóan mutat rá, milyen fontos szerepet játszik Isten igéje a lel­ki fejlődésben: „A keresztény ember lelki fejlődéséhez nem vezet más út, mint az Isten igéjével folytatott értelmes párbeszéd. Sokan igyekeznek változást elérni a Biblia átható elemzése nélkül, siker­telenül… Az igazság a Szentírásban lakozik, és az olvasás, vala­mint az imával átitatott elmélkedés révén talál utat a tanítvány el­méjéhez.”38 Isten egyik legfontosabb célja, hogy megújult elmével legyünk jelen a munkahelyünkön, vagyis gondolataink, szavaink, viselkedésünk ott is tükrözzék a bennünk végbemenő változást. Munkahelyünknek lelki fejlődésünk területévé kell válnia.

ELMÉLKEDÉS ÉS MULTITASKING

A multitasking jelensége – vagyis amikor egyszerre több felada­tot végzünk – napjaink komoly kihívása. Vacsorakészítés közben telefonálunk, autóvezetés közben ebédelünk, figyeljük a tőzsdei híreket, miközben válaszolunk az e-mailjeinkre. Az emberi agy bámulatos képessége, hogy több feladatra is tud figyelni egy idő­ben. Habár bizonyos esetekben ez káros, sőt akár veszélyes is lehet, alapvetően mégis hasznos képességről van szó. Ennek köszönhet­jük például azt is, hogy miközben a munkánkra koncentrálunk, Krisztus igéje is munkálkodhat bennünk. Dolgozunk, de közben egészen bensőséges közösségben maradhatunk mennyei Atyánk­kal, s még leghétköznapibb feladataink mellett is élvezhetjük kö­zelségét.

Több esetben is volt alkalmam megfigyelni, hogy azok, akik kiválóan végzik munkájukat, s közben lelki értelemben is kiteljesednek, munkájuk során is sokat elmélkednek Isten igé­jén. Persze ehhez változtatnunk kell gondolkodásunkon, hogy ne életünk két különálló részeként kezeljük a munkát és az istentisz­teletet.

A multitasking bajnokai a főállású anyák, hiszen a gyerek­nevelés és a háztartás vezetése valóságos zsonglőrködés! Mindig csodálattal figyeltem a feleségemet, hogyan képes megőrizni jó­zanságát, miközben egyszerre számtalan részletet kell észben tar­tania. Ugyanakkor, ha ma megkérdeznénk, hogyan bírja olyan jól a munkát, azt felelné: az anyaként otthon töltött évek jelentették számára a tűzpróbát, ekkor alakult ki erős meggyőződése a mun­kateológiája kapcsán. Mivel a gyermeknevelést és az otthonterem­tést hivatásának tekintette, a munka és az istentisztelet természe­tes módon fonódott egybe az életében.

Egy másik édesanya, gyülekezetünk tagja szintén megértette, mit jelent magával vinni Isten igéjét a „munkahelyére”. Örömmel olvastam a levelét, amelyben leírta, hogy az ő életében is egyre szorosabb egységbe forr össze a munka és az istentisztelet:

A gyermekeivel otthon lévő anya ritkán kap elismerést vagy megerősítést. Nincs havi fizetés, és a főnök sem ve­regeti meg a vállát. Az ezzel kapcsolatos gondolataimmal és érzéseimmel küszködve pár hete elhatároztam, hogy nem gondolok többé áldozatként magamra… Azóta másként tekintek az életemre, és sokkal jobban érzem magam… Eszembe sem jutott, hogy az anyaság is lehet az istentisztelet egyik formája, de már másként látom… Megértettem, hogy életemnek ezen szakaszában kifeje­zetten ebben a feladatban van a helyem.

Nem helyes tehát, ha életünkben különválasztjuk a munkát és az istentiszteletet – ehelyett a munkára is az istentisztelet egyik formájaként kell tekintenünk. Noha Isten mindenütt jelen van, igyekezzünk tudatosan magunkkal vinni őt a munkahelyünkre, és ott is elmélkedni igazságain.

Isten arra vágyik, hogy valamennyien eljussunk az érettségre Krisztusban, s egyre inkább hasonlítsunk hozzá. A munkánkat, a munkahelyünket ő jelölte ki számunkra, hogy azon keresztül di­csőítsük őt és növekedjünk hitben. Azt szeretné, ha a munkánk által is hozzájárulnánk a világ javainak gazdagításához, miközben lelki értelemben is növekednénk. A munkánk tehát korántsem lel­ki fejlődésünk kerékkötője. Isten olyan kegyelmes hozzánk, hogy mindent megtesz lelki növekedésünkért. Nekünk adta a Szentlel­két, aki mindig velünk van, és a munkánkhoz is erőt ad.