Kovács Gergely érsek köszönete

Főtisztelendő Paptestvérek, Krisztusban szeretett Hívek!

„Föltételezem rólatok, hogy az én örömöm a ti örömötök is, mindnyájatoké” (2Kor 2,3)

Alig két nap telt el február 22., püspökszentelésem és érseki beiktatásom óta. Még érezni a tömjénfüst illatát a székesegyházban, még nem kerültek helyükre az ünnepi szentmisén használt liturgikus kellékek, miközben szólítanak a megoldásra váró halaszthatatlan ügyek, a megválaszolandó beadványok, a legkülönfélébb megbeszélések és egyeztetések. Azonban a sokféle tennivaló közepette is elsődleges feladatomnak és kedves kötelességemnek tartom köszönetemet kifejezni Főtisztelendő Paptestvéreimnek és a Kedves Híveknek, három szóba sűrítve mindazt, ami bensőmet túlcsordulóan kitölti: köszönet, hála és öröm. Köszönet és hála azért, hogy ünneplésünk méltóságteljes és felemelő volt. Nagyon sokan dolgoztak nagyon sokat azon, hogy ez az ünnepség ilyen szép és jól szervezett legyen, sokan olyanok is, akik számára a köszönetnek nem itt – a paptestvérekhez és hívekhez szóló sorokban – van a helye. Mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak az ünneplés előkészítéséhez, személyesen és közvetlen formában igyekszem kifejezni köszönetemet és hálámat.

Viszont itt mondok őszinte köszönetet a Főtisztelendő Paptestvéreknek, Szerzeteseknek és Szerzetesnőknek, hogy eljöttek együtt ünnepelni, együtt imádkozni. Külön köszönöm azt, hogy megértéssel fogadták, hogy legtöbbjükkel időhiány miatt nem kerülhetett sor egy rövid beszélgetésre sem. Köszönöm a Kedves Híveknek, hogy az időjárástól meg nem rettenve, zarándoklélekkel vállalták az utazás fáradalmait. Székesegyházunk ritkán látott ilyen sok imádkozó és ünneplő embert az utóbbi évtizedekben! Hála legyen a békében, gondok és bajok nélkül lezajlott és – ahogy azt sokan visszajelezték – felemelő, szívet melengető, bátorító, reménységgel eltöltő ünneplésért. A legnagyobb példányszámban megjelenő erdélyi napilap, a Gyulafehérváron kiadott Unirea így ír ma rólunk: „Az ünnepség után nem lehetett látni egy darabka papírt, zacskót, vagy ezüstpapírt sem. Semmit. 6500 személy után ugyanolyan tiszta maradt, mint amikor megérkeztek. Ez bizonyítja azt, hogy lehetséges, csak akarnunk kell. Gratulálunk mindazoknak, akik úgy hagyták a várunkat, ahogyan találták. Tisztán.”

Szívemből köszönöm ezt a példaadó magatartást és a szeretetteljes, imádságos lelkületet, amely mindannyiukat átjárta. Tudom, hogy Áron püspökünk mosolya kísért bennünket.

„Urunk, Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal!” (2Kor 13,13)

Gyulafehérvár, 2020. február 24. †Gergely s.k. érsek