A teremtés rendje, amelynek helyreállítását Jézus feltámadásával alapozta meg Isten, egy olyan világ, amennyiben a menny és a föld nem válik szét, hanem összeolvad. Ebben az összeolvadásban mindaz, amit Isten a teremtést követően „igen jónak” nevezett, nemhogy eltöröltetne, hanem megerősödik.N. T. Wright

A kansasi Greensburg egykor a világ legnagyobb kézzel ásott kutjáról volt nevezetes. Ám 2007. május 4-én minden megváltozott: este fel tíz előtt öt perccel megszólaltak a szirénák egy közelgő tornádóra figyelmeztetve az álmos kisváros ezerötszáz lakóját. A sokat látott greensburgiek óvóhelyeken és pincékben ke­restek menedéket, amíg az F5-ös besorolású, 330 kilométer per órás sebességgel haladó tornádó a földdel tette egyenlővé városukat. Az irtózatos erejű forgószél mindössze néhány perc alatt mindent leta­rolt egy negyven kilométer hosszú és három kilométer széles sávon.

A tornádó leírhatatlan pusztítást végzett, Greensburg úgy fes­tett, mintha legalábbis egy megatonnás bomba találta volna el. A város kilencvenöt százaléka romokban hevert, tizenegyen vesztet­ték életüket. A teljes lakosság hajléktalanná vált, minden vállalko­zás és szociális intézmény odaveszett. A hamisítatlan középnyu­gati történelmi kisváros gyakorlatilag lekerült a térképről, és soha többé nem lehetett olyan, mint régen.

A város azonban nem adta föl, a közösség bízott a szebb jövő­ben. A romok eltakarítását szinte haladéktalanul elkezdték. Az új építészeti tervek igyekeztek felidézni a régi Greensburgot, de sok újítást is tartalmaztak. A tervezők egy jobb, környezettudatosabb, fenntartható várost szerettek volna felépíteni. A városvezetők – az országban elsőként – rendeletet adtak ki, miszerint a város min­den épületének meg kell felelnie a legmagasabb környezetvédelmi követelményeknek. Egy új, „zöld” város volt születőben, amelynek energiaszükségletét szélerőművek biztosítják. „Zöld Város” néven új nonprofit szervezetet hoztak létre a lakosság tájékoztatása és támogatása céljából. A város, amelynek lakosai elszenvedték egy könyörtelen tornádó pusztítását, ma újra virágzik. A kansasi – im­már „zöld” – Greensburg újra felkerült a térképre.

Greensburg pusztulásának és helyreállításának története sok szempontból a világ megváltásának tágabb összefüggéseit idézi. A Biblia a világ fokozatos helyreállításának kontextusában, mintegy irodalmi keretek közé helyezve mutatja be a munka fogalmát. Isten jó világot alkotott, amelyben a munkának is fontos szerepet szánt. Ám a bűn és a halál következtében mindez a „jó” borzalmas pusztí­tás áldozatául esett. Mintha egy F5-ös tornádó söpört volna végig a világon, még a térképet is átrajzolva. Ezért érezzük a munkát gyak­ran fáradságosnak, elviselhetetlennek, fájdalmasan nehéznek.

Mégis van miben bizakodnunk mind az ember, mind a mun­ka szempontjából. Isten változást kezdeményezett, készített egy tervet, amelynek segítségével minket is helyreállíthat tevékenysé­günkkel együtt: bűnnel sebzett világunkba saját Fiát küldte el. Az evangéliumon keresztül maga Jézus szólít meg és hív bennünket magához. Családjába fogad, majd arra kér, hogy kapcsolódjunk be a helyreállítás munkájába. Ez az „építkezés”, Jézus nagy vállal­kozása tulajdonképpen már kezdetét vette, ám teljességében még nem valósult meg. Az üdvtörténet „félkész” pillanatában élünk. Nemcsak az örök élet ígéretét hordozzuk, hanem itt, a földön is új élet kezdődött számunkra.

Jézus nem pusztán egy majdani valóság időkeretein belül ké­szített örök életet nekünk, hanem a vele való soha véget nem érő kapcsolatban is, amely már most elérhető számunkra. Főpapi imá­jában közbenjár értünk: „Az pedig az örök élet, hogy megismer­jenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisz­tust.” (János 17,3) Mindazoknak, akik az üdvtörténetnek ezen a „félkész” pontján ismerik Jézust, több a feladatuk, mint eredeti­leg lett volna. A Szentlélek erejéből részt vehetünk a helyreállító munkában – még a munkahelyünkön is -, végső soron azonban Krisztusban és a jövő dicsőségében reménykedünk. Nap mint nap emlékeztetnünk kell magunkat arra, hogy ebben a bűnös világban a munka világa sem lehet tökéletes, de új, szebb jövő vár ránk. El­jön a nap, amikor a munka is olyan lesz, amilyennek Isten hajdan az édenkertben elképzelte – sőt az újjáteremtett világban még jobb is lesz annál. Isten ígéretes jövőt tartogat földi képmásainak, ezért nemcsak a jelen, hanem a jövő szempontjából is fontos, hogyan végezzük a munkánkat.