A munka átformáló hatása

Mivel gyermekkoromat vidéken, mezőgazdasággal foglalkozó emberek között töltöttem, korán felismertem a munka személyi­ségformáló hatását. Emlékszem, milyen érzés volt, amikor kisfiú koromban kezet fogtam a szomszéd gazdával: udvariasan nyúj­tottam apró, sima tenyeremet az ő keze felé, amelynek gyengéd szorításából is különleges erő áradt. A kérges, durva bőr többet mondott minden szónál, sokat elárult a szomszéd munkájáról és személyéről is. Napbarnított, széltől cserzett arcát barátságos mo­soly keretezte. Magán viselte a nyári napon töltött hosszú órák nyomát, s arról árulkodott, hogy az állatok gondozása, a sziklás föld megművelése szorgalmat és kitartást követel. Emlékszem, milyen csodálattal hallgattam a helyi vegyesboltban a környék­beli gazdák beszélgetését; fel tudom idézni egyszerű, gyakorlatias szóhasználatukat, amikor a kiszámíthatatlan időjárást ecsetelték, vagy az esőt várták, amelynek időzítésén múlt, hogy jó vagy rossz lesz-e a termés. A földműves együtt él a természettel, élete ritmu­sát meghatározzák a természet és a folyton változó évszakok sze­szélyei. Kalandos életet él, folyton kockáztat. Reménykedve veti el a magot, de soha nem lehet biztos az aratásban. Készségei, érzel­mei, gondolkodása, lelke, sőt általános életszemlélete és a világban elfoglalt helyéről alkotott képe mind-mind munkájával összefüg­gésben alakul. De nincs ez másként velünk sem, akik egészen más­fajta hivatást gyakorlunk.

A hivatásos táncosok teste és elméje egészen eltérő módon fejlődik, mint a sebészeké vagy a tanároké. A közeg, ahol egy tán­cos nap mint nap a munkáját végzi, meghatározóvá válik számára. Talán itt ismeri meg jövendőbelijét, és itt alakulnak ki legszoro­sabb barátságai. Egyre inkább a táncosok szemével tekint a világra. A tanár gondolatokat rendszerez, s mások gondolkodását alakítja, befolyásolja. Miközben hatást gyakorol diákjaira, rá is hatnak az átadott gondolatok, sokszor nem is tudatosul benne, milyen sok­rétű módon. A futószalag mellett dolgozó munkás szóhasználata, kapcsolatai, mentális és fizikai képességei egészen mások, mint egy vállalatvezetőé, aki ideje nagy részét irodájában tölti, esetleg egyik városból a másikba repül, és stratégiai megbeszéléseken vesz részt egy esetleges fúzió kapcsán.

Egy autóreklám találóan foglalja össze a munka személyiség­formáló erejét: „Amit dolgozunk, az bennünket is megdolgoz.” A munkánk számtalan szempontból meghatározza, kik vagyunk, kivé válunk, és miként járulunk hozzá a világ jobbá tételéhez. Miroslav Volf szerint: „Az emberi munkatevékenység végső jelentő­sége nem csupán abban áll, hogy hozzájárul az ember jövőbeni környezetének kialakításához, hanem abban is, hogy kitörölhetet­len nyomot hagy a személyiségén.” A tevékenységünk tehát ha­tással van arra, kivé válunk.

Amikor megismerkedünk valakivel, mindenekelőtt a nevét igyekszünk megtudni. Ez nemcsak a szeretet és tisztelet jele, ha­nem az illető egyediségét és önmagában való értékét is megerősít­jük vele. Miután a nevét már tudjuk, feltesszük a következő kérdést: „Mivel foglalkozik?” Ezzel azt fejezzük ki, hogy hivatásunk fontos, lényegi eleme annak, kik vagyunk. Természetesen arra is fényt de­rítünk ezáltal, hogy milyen életet él az illető. Pontosabb képet ka­punk a személyiségéről, ha tudjuk, mivel foglalkozik. Ösztönösen érezzük, hogy a választott hivatás egyfajta beállítottságot tükröz, és sokat elárul a személyiségről, az illető élettapasztalatáról is.

A hivatás ajándék. A többi ajándékhoz – az oktatáshoz, a há­zassághoz, a barátsághoz, a szabadidőhöz, a családhoz – hason­lóan jelentős mértékben hozzájárul személyiségünk fejlődéséhez. A munkánk, munkatársaink, fejlődő képességeink hatására nap mint nap változunk. A hivatásunk az egyik, Isten által kijelölt út, amelyen keresztül lelkileg érettebbé válhatunk. Az atyák is elismerik a hivatás fontos szerepét a lelki fejlődés­ben: „Isten munkájának teljessége a hivatás révén bontakozik ki.”Korántsem akadályként tekintettek a hivatásra, amely gátat szabna Isten életünkben végzett munkájának; kifejezetten az Isten által kijelölt útnak tartották, amelyen keresztül az Úr képes meg­változtatni az életünket. A mindennapi élet átfogó teológiájának részeként fogták fel a hivatást, amelynek elsődleges célja az Istent dicsőítő életmód és a lelki fejlődés. Akár felismerjük, akár nem, a munkánk megváltoztat bennünket.