AZ EVANGÉLIUM ÁTALAKÍTJA A MUNKAVISZONYT

RON ÉLETÉNEK ÁTALAKULÁSA

Az egyik legnagyobb öröm számomra, amikor tanúja lehetek, hogy valakinek megváltozik az élete az evangélium erejének kö­szönhetően. Emlékszem, amikor először találkoztam Ronnal az egyik helyi kávézóban. Noha már rég nem járt templomba, egy ideje rendszeresen látogatta vasárnapi miséinket, és ő maga lepődött meg a legjobban azon, hogy ezt értelmes időtöltés­nek érezte. Számtalan kérdése volt a kereszténységgel kapcsolat­ban, ezért megbeszéltünk egy találkozót a kávézóban. Ron sikeres üzletkötőként dolgozott, szimpatikus első benyomást keltett. Ba­rátságos, érdeklődő, magabiztos volt. Sokéves munkatapasztalatá­nak köszönhetően szinte tökéletesre csiszolta szociális készségeit, ugyanakkor beszélgetésünk során úgy éreztem, hogy a látszólag nyugodt felszín háborgó mélységet takar.

Ron két tönkrement házasság sebeit hordozta, ráadásul szak­mai téren is egyre elégedetlenebbnek és kiábrándultabbnak érezte magát. Szüksége volt bölcsességre, életvezetési tanácsokra, és sze­rette volna megérteni a keresztény hit lényegét is – különös te­kintettel a hit gyakorlati jelentőségére zavaros élethelyzetében és a szédítő szakmai versenyben. Az elkövetkező hónapokban több­ször is együtt kávéztunk, s ezalatt az evangéliumot is elmondtam neki. Igazán mélyen elbeszélgettünk arról, milyen változást hoz­hat az életünkbe az evangélium, hogyan alakítja át világképünket, életmódunkat és a munkánkhoz fűződő viszonyunkat. Megvitat­tuk, miként hatja át a hitéletünk minden részét, s kapcsolja zökke­nőmentesen egymáshoz vasárnapi hitgyakorlatunkat hétfői mun­kahelyi tevékenységünkkel.

Ron szemmel láthatóan őszintén meglepődött azon, hogy a keresztény hit, ha helyesen értelmezzük, nemcsak értelmet és célt adhat az ember életének, hanem tökéletes egységbe is forraszt­hatja annak minden területét. Az evangélium úgy fedi fel a va­lóság szerkezetét, mint ahogy a DNS szekvenciája meghatározza az emberi test felépítését. Ron úgy érezte, az evangéliumnak kö­szönhetően magát az életet értette meg. Sosem felejtem el, meny­nyire felragyogott az arca, amikor felismerte: nem számít, hogy elég jók vagyunk-e Isten szemében. Ron egész életében azt hitte, hogy Isten csak akkor engedi be az embert a mennybe, ha megfe­lel valamiféle mércének. Most végre megértette, hogy egyszerűen csak bíznia kell abban, amit Jézus már elvégzett érte a kereszten. A szent Istennek lehetetlen megfelelni, a megváltás ajándék, amelyet bűneit megbánva hittel elfogadhat.

Másnap Ron meglátogatott az irodámban. Rövid csevegés után rátért a lényegre: elmondta, hogy végre megértette az evan­géliumot, és szeretni keresztény lenni. Megkérdeztem, hogy biz­tos-e ebben, hiszen fontos döntésről van szó. Ron bólintott, úgy­hogy mindketten letérdeltünk, majd elfogadta Krisztust Urának és Megváltójának. Az ezt követő hetekben és hónapokban tanúja lehettem, hogyan változik meg Ron élete az evangélium átformá­ló erejének köszönhetően. Szemmel láthatóvá vált, hogy valóban szereti Krisztust, és a Lélek gyümölcse is jelen van az életében. Egyre elkötelezettebb lett a házasságában, és – noha mindenna­pos munkahelyi nehézségei nem szűntek meg – a munkájához is másként viszonyult. Felismerte hivatása jelentőségét, megújult lelkesedéssel és kreativitással dolgozott. Mivel lelki élete kiegyensúlyozottabb lett, feladataira is jobban tudott összpontosítani. Kegyelemmel, őszinte jóindulattal, támogató segítséggel fordult kollégái felé. Az evangélium hatására nemcsak teljesebb emberré, hanem jobb munkaerővé is vált.

Meglehet, hogy anélkül próbálunk választ találni a munká­val kapcsolatos kérdéseinkre, hogy az evangéliumot is számításba vennénk. Ennek azonban semmi értelme, hiszen anélkül nem sok örömünk lehet a munkában. Egyedül az evangélium képes meg­változtatni bennünket. Ahogy Gustaf Wingren megfogalmazza: „Egyedül az evangélium – s nem az ember hivatása – képes felmen­teni a bűnös szívet az ítélet alól, és megnyugtatni lelkiismeretét.”