Egészen új életmód

Jézus arra hív, hogy legyünk az inasai, és sajátítsunk el tőle egy egé­szen új életmódot. Azt szeretné, ha megszokott, mindennapi tevékenysé­günket is rendkívülinek és különlegesnek tartanánk. A szürke hét­köznapok gyakran egyformának tűnnek, holott épp az teszi külön­legessé az életünket, amit ezeken a szokványos napokon teszünk.

A NAGY PARANCSOLAT TESTET ÖLTÉSE

Nem is olyan rég magam is megtapasztalhattam, mit jelent, ha valaki a hivatásán keresztül gyakorolja a felebaráti szeretetet. Míg Kansas Cityből Los Angelesbe repültem, sokan engedelmesked­tek Jézus nagy parancsának, miközben hivatásukat gyakorolták akár tudatában voltak ennek, akár nem. Kansas City repülő­terén például segítséget kaptam a csomagfeladás és a biztonsági ellenőrzés során, majd a beszállásnál. A gépen a pilóták beállí­tották az útvonalat, és felkészültek a felszállásra. A karbantartók feltöltötték a gépet üzemanyaggal, és megjavították a toalettet. A felszállást követően az utaskísérő megkínált kávéval. Más szóval, tulajdonképpen számos szakember szorgalmas munkájának kö­szönhető, hogy elértem úti célomat, és részt vehettem a tervezett találkozóimon.

Felebaráti szeretetünkről teszünk tanúbizonyságot, amikor hivatásunkat kiváló színvonalon, Isten dicsőségére végezzük. A Biblia szempontjából nagyon is szoros összefüggés figyelhető meg a hivatás és a felebaráti szeretet között, hiszen hivatásunk gyakorlása közben egyedi és felbecsülhetetlen módon járulunk hozzá Isten teremtő munkájához, s közben még a felebaráti szere­tet nagy parancsának is eleget teszünk. Egy misszionárius arra emlékeztet bennünket, hogy nem Istennek van szüksége a jó cselekede­teinkre, hanem a felebarátainknak. Bátran kapaszkodhatunk abba a radikális igazságba, hogy maga Isten is munkálkodik, miközben mi a munkánkat végezzük: egyrészt megváltoztat minket, más­részt hatást gyakorol rajtunk keresztül a világra.

ÚJ ATTITŰD KIALAKÍTÁSA A MUNKÁBAN

Nap mint nap amikor belépünk a munkahelyünkre, magunkkal visszük az attitűdünket is, amely parfümként leng körül bennün­ket. Nemcsak mi érezzük a parfüm illatát, amikor magunkra fúj­juk, hanem a környezetünk is egész nap ezt szagolja. A munkahe­lyünkön viselt „illatunk” sem maradhat észrevétlen. Vajon milyen illat csapja meg az orrát annak, aki elhalad mellettünk? Pál apos­tol arra emlékezteti a tanítványokat, hogy Jézus illatát hordozzák – tehát a munkahelyünkön viselt attitűdünknek Jézusra kellene emlékeztetnie a környezetünket. Jó lenne, ha a Lélek gyümölcse – szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, sze­lídség, mértékletesség – lehetne a fő alkotóeleme munkahelyi „il­latunknak”. Számomra Pál Tesszalonikaiakhoz írt sorai jelentik a legnagyobb segítséget ezen a téren. Miután az apostol arra buz­dítja hívő olvasóit, hogy mindenki iránt a jóra törekedjenek, há­rom magatartást emel ki, amelyek akár egy munkahely légkörét is átformálhatják: „Mindenkor örüljetek! Szüntelen imádkozzatok! Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.” (1Tessz 5,16-18)

Pál határozottan örömre, imádkozásra és hálára buzdít ben­nünket. Noha a munkánk és a munkahelyünk sok bosszúság for­rása lehet, s gyakran nehéz természetű, követelőző embertársaink­kal is meg kell küzdenünk, a Szentlélek erejéből képesek lehetünk jótékonyan befolyásolni a munkahelyi viselkedéskultúrát, s ezáltal sokat tehetünk az egyéni fejlődés, az összehangolt csapatmunka és a közösség érdekében. Ha emlékezetünkbe véssük Pál Isten ál­tal ihletett szavait, magunkkal vihetjük őket a munkahelyünkre is. Sőt akár fel is írhatjuk ezeket az igeverseket egy papírra, hogy mindig szem előtt legyenek. Jómagam rendszeresen felidézem Pál gondolatait, és a nap során igyekszem azokhoz igazítani a maga­tartásomat.

Szintén hasznosnak találom, ha rendszeresen emlékeztetem magam arra, hogy végső soron ki is a „közönségem” a munka­helyemen. Nehezebb és könnyebb időszakokban egyaránt nagy hatást gyakorol rám, ha tudom, hogy „egyszemélyes közönség” előtt élek és dolgozom. A Példabeszédek 16,3-ból gyakran merítek biztatást munka közben: „Bízzad az Úrra dolgaidat, és teljesülnek szándékaid!” Az egyszemélyes közönség előtt semmitől sem kell félnünk, semmit sem kell rejtegetnünk vagy bizonyítanunk, min­den erőnkkel munkánk minőségére koncentrálhatunk. Miköz­ben dolgozunk, beszélgethetünk Istennel, élvezhetjük jelenlétét. Krisztussal való kapcsolatunkból a legnagyobb természetességgel fakadhat pozitív, örömteli attitűd még a napi munkánk viszony­latában is. Körülményeinktől függetlenül szilárdan kapaszkodha­tunk az evangéliumba, hitünk és elhívásunk felőli bizonyosságunk pedig képessé tehet arra, hogy még azokra a kollégáinkra is rá­mosolyogjunk, akikkel egyébként súrlódásaink vannak. Képe­sek lehetünk meglátni és megdicsérni másokban a jót és örülni, amikor elismerik munkájukat. Kedves szavak, őszinte köszönet, rövid írott üzenetek: mindez természetesen következhet ebből az attitűdből. így áradhat ki a munkához való viszonyunk Krisztus jó illataként a környezetünkre.