Hivatásunk felismerése

Sok éven át szolgáltunk egy missziós szer­vezetnél, amely egyetemistákat támogat a lelki növekedésben. Ez a korosztály nemcsak szórakoztató, hanem kiapadhatatlan ener­gia és végtelen kíváncsiság is jellemzi. Az egyetem utolsó évében már arról kell dönteniük, hogy folytassák-e tanulmányaikat, vagy állást keressenek. Ilyenkor kell végiggondolniuk, milyen hivatást válasszanak. Tapasztalataim szerint négy alapvető kérdés és némi önreflexió szokott segíteni nekik ebben; sőt ezek a kérdések nem­csak pályakezdőként, hanem bármely életszakaszban hasznosak lehetnek:

1. Milyennek alkotott Isten?

2. Milyen tapasztalatokalakították eddigi életemet?

3. Milyenek a körülményeim?

4.Mit javasolnak a bölcs tanácsadók?

MILYENNEK ALKOTOTT ISTEN?

Amikor Isten elhívja Jeremiás prófétát, emlékezteti arra, hogy már akkor ismerte, amikor még anyja méhében formálódott. Tehát már az előtt kijelölt Jeremiás számára egy feladatot, hogy világra jött volna (Jeremiás 1,5). Dávid király szintén rácsodálkozik arra a tényre, hogy milyen körültekintéssel alkotta meg őt Isten any­ja méhében, s hogy már születése előtt ismerte napjait (Zsolt 139,13-16). Noha a bűn mindnyájunkra hatással van, intellektuá­lis képességeink, személyiségjegyeink, hajlamaink, érdeklődésünk és egyéni beállítottságunk mind-mind arról árulkodnak, hogy Isten egészen egyedivé alkotott bennünket. Hivatásunk úgy illik egyéniségünkhöz, mint egy tökéletesen kezünkre szabott kesztyű, vagy mint egy cipő, amelyet mintha a lábunkra öntöttek volna.

ILLIK-E A MUNKÁM A SZEMÉLYISÉGEMHEZ?

Korán felismertem, hogy a kétkezi munkában kifejezetten suta és ügyetlen vagyok. Bár igyekszem legalább egyfajta alapkompetenci­ára szert tenni, hogy a ház körüli kisebb javításokat el tudjam vé­gezni, soha nem lesz belőlem ezermester. Épp a minap szembesül­tem újra saját ügyetlenségemmel. Miután leraktuk az új fapadlót, jött egy hatalmas zápor, majd nem sokkal később észrevettünk egy megvetemedett deszkát a teraszajtónál. Némi víz minden jel szerint beszivároghatott a házba. Miután tüzetesebben szemügyre vettem az ajtót, meg is találtam a hiba forrását: egy korhadó deszkának kö­szönhetően létrejött egy kis árok, amelyen keresztül észrevétlenül becsoroghatott az esővíz. Muszáj volt megjavítani az ajtót, mielőtt ismét kerekedik egy jó nagy zuhé. Minden bátorságomat összeszed­ve, majd a helyi barkácsbolt szakértő eladóinak tanácsát kikérve beszereztem a szükséges eszközöket, és hozzáfogtam a javításhoz. Kegyes kétbalkezesként amit csak lehetett, elrontottam, s bizony egy-egy nehéz pillanatban olyan felkiáltások is elhagyták a számat, amelyek egyetlen lelkésznek sem válnának dicséretére (még szeren­cse, hogy senki sem volt hallótávolságban). Rendkívüli akaraterőm­nek és elszántságomnak köszönhetően végül sikerült teljesítenem a küldetést – igaz, jóval hosszabb idő alatt, mint indokolt lett volna. Hozzáértő szem egyetlen pillantásból észreveszi, hogy igazi asztalos soha nem látta azt az ajtót. Valahányszor elered az eső, lélegzetvisszafojtva figyeljük: vajon elégségesnek bizonyulnak-e jó szándékú erőfeszítéseim, vagy hívnunk kell egy mesterembert.

Előfordul, hogy anyagi okokból vagy jó szándékból nem igazán nekünk való feladatokat is elvállalunk. Ám ha szeretnénk hosszú távon a tőlünk telhető legtöbbet nyújtani, meg kell ismer­nünk önmagunkat, és ki kell derítenünk, mihez értünk igazán. Általában érdemes többféle helyzetben kipróbálnunk magunkat, és figyelni rátermettségünket. Élvezem-e ezt a munkát? Elég jó va­gyok-e benne? Megerősítik-e rátermettségemet, akik látják? Ter­mészetesen számtalan személyiségteszt és felmérés is rendelkezé­sünkre áll, hogy előrébb lépjünk az önismeretben.⁵⁵

ÉRDEKLŐDÉSEM ÉS MOTIVÁCIÓM

Az Istentől kapott képességeink feltérképezésében érdeklődésünk és motivációnk megismerése is fontos szerepet kap. Hasznosnak tartom például, ha feltesszük magunknak a következő kérdést: Mi­lyen munkát végeznék szívesen akkor is, ha nem fizetnének érte? Ezenkívül érdemes felidézni azokat az élményeinket, amikor úgy éreztük, munka közben repült az idő, szabadon szárnyalhatott a fantáziánk, és duzzadtunk az energiától. Papírra vethetjük azokat az emlékeinket, amikor a legtöbb motivációt és elégedettséget éreztük magunkban. A képességeink általában azokhoz a területekhez kö­tődnek, amelyek leginkább felébresztik bennünk az érdeklődést és a motivációt. Isten azt szeretné, hogy elsősorban őérte dobogjon a szívünk, de másodsorban szeressük azt a hivatást is, amelyet nekünk szánt. A szívünknek kedves munka jelzi, hogy mire teremtettünk.

Segíthet az önismeretben, ha azt is végiggondoljuk, mikor éreztük kimerítőnek a munkánkat. Bizonyos értelemben minden munka fárasztó, de a kimerültség bizonyos foka már az egyén és a munkahely számára is káros lehet. Egy introvertált személyiség nyilvánvalóan rendkívül kimerítőnek fog érezni egy olyan pozí­ciót, amelyben folyamatosan extrovertáltként kell viselkednie. Egy tehetséges értékesítő valószínűleg semmi vonzót nem talál egy könyvtáros munkájában. Ha valakinek megadatott az össze­függések értelmezésének képessége, rendkívül kimerítőnek találja az apró, adminisztratív részleteket. Minél tisztábban látjuk, mi­lyennek