Szerző: László Rezső

Eszembe sem jutott, hogy az anyaság is lehet az istentisztelet egyik formája, de már másként látom… Megértettem, hogy életemnek ezen szakaszában kifeje­zetten ebben a feladatban van a helyem.

Nap mint nap amikor belépünk a munkahelyünkre, magunkkal visszük az attitűdünket is, amely parfümként leng körül bennün­ket. Nemcsak mi érezzük a parfüm illatát, amikor magunkra fúj­juk, hanem a környezetünk is egész nap ezt szagolja. A munkahe­lyünkön viselt „illatunk” sem maradhat észrevétlen. Vajon milyen illat csapja meg az orrát annak, aki elhalad mellettünk?

Ha mindennapi tevékenységünk, amelyet Isten dicsőségére és embertársaink javára végzünk, még­iscsak átmenthető a menny és az új föld dimenziójába, akkor fel­becsülhetetlen, örök értékű munkát végzünk… Bővebben:

Az evangéliumon keresztül maga Jézus szólít meg és hív bennünket magához. Családjába fogad, majd arra kér, hogy kapcsolódjunk be a helyreállítás munkájába… nemcsak a jelen, hanem a jövő szempontjából is fontos, hogyan végezzük a munkánkat.

A becsületes, szorgalmas munka fontos része bizonyságtételünknek, amely alapján a világ megítéli a hitünket…

Felismerte hivatása jelentőségét, megújult lelkesedéssel és kreativitással dolgozott. Mivel lelki élete kiegyensúlyozottabb lett, feladataira is jobban tudott összpontosítani. Kegyelemmel, őszinte jóindulattal, támogató segítséggel fordult kollégái felé. Az evangélium hatására nemcsak teljesebb emberré, hanem jobb munkaerővé is vált.

Hogyan viszonyulok a munkámhoz? Idealista vagy re­alista lencsén keresztül szemlélem-e? Tökéletes munka, tökéletes karrier nem létezik, sőt teológiai szempontból sem lenne védhető. Ha valaki úgy is érzi, megtalálta az álommunkát, előbb-utóbb szá­molnia kell a problémákkal, s azzal, hogy vágyai nem feltétlenül teljesülnek. Bármi legyen is a hivatásunk, jót, rosszat egyformán találunk majd benne…

A munka bálványozásának egyik formája a munkamánia vagy munkaalkoholizmus… alig marad más az életünkben a munkán kívül, s végül bálvánnyá válik… a szabadidő kellemes eltöltésére is tekinthetünk bálványunkként, s válhatunk lustává, nemtörődömmé.

A Teremtés könyvének har­madik fejezete érzékletesen mutatja be, mennyire megromlott az ember és az a világ, amelyben él. Valami végérvényesen félresik­lott, s már a munka sem az, ami egykoron volt.

Nap mint nap valamennyien szembesülünk a kijózanító valósággal: sem a munkánk, sem a munkatársaink, sem a munkahelyünk nem tükrözi Isten eredeti tervét.

minden alkotó, dolgozó ember arra hivatott, hogy a szakmáján keresztül, nem pedig amellett szolgálja Istent… A jól végzett munka az egyetlen keresztény munka…

Modern életünkben, amelynek során szerepeinket rohanvást cserélgetjük, talán eszünkbe sem jut, hogy Isten a munkát is istentiszteletnek tekinti… Ő azt akarta, hogy a munka és az istentisz­telet egymástól elválaszthatatlanul egyfajta életformává váljon számunkra.